Újra a kétéves mélypont közelében ingadozik a forint árfolyama az euróhoz képest. Szinte naponta jelennek meg hírek hasonló címmel az utóbbi időben. A mai napon azonban még a török líra is jobban teljesít nemzeti fizetőeszközünknél, melynek árfolyama a cikk írásakor nagyságrendileg 415 forint az euró ellenében.
Ennek árát kivétel nélkül mindenki megfizeti, aki vásárol. A fogyasztási termékek többsége import áru, az energiahordozókért dollárban fizetünk. A gyenge forint hatása előbb-utóbb a bolti kasszánál is jelentkezik, inflációt okoz.
Az árfolyamstabilitás biztosítása a jegybank feladata. Romló árfolyam esetén kamatot emel, így teszi vonzóvá az adott fizetőeszközt a befektetők számára, hiszen kamatprémiumot fizet nekik, amely a befektetői oldalon hozamot generál.
Persze a jegybanknak vannak más eszközei is, például a deviza tartaléka terhére tud forintot vásárolni, amellyel rövid távon kedvező irányba tudja befolyásolni az árfolyamot, azaz védeni tudja a saját fizetőeszközt. Hosszú távon a stabilitást azonban a megfelelő kamatszint adja.
A gazdaság viszont alacsony kamatok mellett tud növekedni. A kamatszint a vállalati és fogyasztási hitelekre egyaránt hatással van. Magas kamat mellett nem indulnak beruházások, és az emberek is elhalasztják az új autó megvásárlását. Ilyenkor csökken a kereslet, lassul a gazdaság, és ezzel együtt csökken az állam adóbevétele is.
Bár az árfolyamstabilitás -a spekulánsok kivételével- a gazdaság minden résztvevőjének kívánatos alapállás, annak fenntartása mégsem egyszerű. Az utóbbi időszakban a jegybank folyamatosan vágta, azaz csökkentette az alapkamatot, de az is látható, hogy a jelenlegi kamatszint mellett a forint folyamatosan gyengül. Nehéz megtalálni azt az egyensúlyi helyzetet, amikor a kamatszint a gazdaságra is ösztönzőleg hat, és a stabilitást is biztosítani tudja, de alapvetően ez a jegybank dolga, és többé kevésbé képes is lenne rá.
De akkor miért nem sikerül?
A dolog magyarázata a befektetői bizalomban, helyesebben annak hiányában rejlik. A kormány hibás gazdaságpolitikája, a kiszámíthatatlanság, a versenyképesség romlása, és azzal a szövetségi és gazdasági rendszerrel való folyamatos szembenállás, melynek tagja vagyunk, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a befektetők kockázatos piacnak lássák a magyar gazdaságot.
A kockázatnak pedig ára van, melyet a kamatok növelésével tudunk megfizetni.
Ördögi körnek tűnik? Az is.
A kormány jelenlegi gazdaságpolitikája, és úgy általánosan a politikája mellett a jegybank kezei is meg vannak kötve. A jegybanki eszközök, csak normál piaci körülmények között hatásosak.
Annak sajnos nincs jele, hogy a kormány feladná unortodox gazdasági elképzeléseit, és rendezné viszonyát szövetségeseivel és gazdasági partnereivel, így marad a jelenlegi bizonytalanság, melynek árát továbbra is mi fizetjük. A beharangozott jövő évi várakozás, amely szerint „fantasztikus év” elébe nézünk, egyelőre -maradva a szóhasználatnál- csak fantáziának tűnik.
