Jelentős fejlemények érkeztek az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban. Moszkva egyértelműen jelezte, hogy Donald Trump békejavaslata nem talál nyitott fülekre, ha az nem veszi figyelembe Oroszország biztonsági követeléseit. Konsztantin Malofejev, a Kremlhez közel álló üzletember szerint Putyin elnök nem fog kompromisszumot kötni, ha az amerikai elképzelések nem garantálják Oroszország határainak biztonságát.
Talányos kérdés, mit ért ez alatt Putyin – de mára világossá vált, hogy „mikor mit”…
Hol a posztszovjet területek ‘egységét’ állítaná helyre, hazánkat is bekebelezve – vagy ahogy ő mondaná, gondoskodó baráti öleléssel megvédve mindentől, akár az önrendelkezésünktől is, hol beérné egy picit kevesebbel, egy rövid időre…
Eközben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nyíltan elismerte, hogy az ukrán hadsereg nem képes katonai eszközökkel visszaszerezni a megszállt területeket. „Haderőnk nem elég erős ehhez” – mondta a japán Kyodo Newsnak adott interjújában. Az ukrán vezető szerint a háború megoldása a diplomácia útján keresendő, és Kijev készen áll bizonyos kompromisszumokra, ha ez elősegíti az ország NATO-csatlakozását.
Ukrajna helyzete továbbra is kényes. Zelenszkij nyilatkozata, miszerint bizonyos területekről hajlandó lemondani, egyes ukrán politikai és társadalmi csoportok körében heves ellenállást váltott ki. Az ukrán közvélemény jelentős része még mindig a teljes területi integritás helyreállítását várja el, ami komoly nyomást helyez az elnökre.
A helyi lakosság ugyanakkor kimerült a háború terheiben, a gazdasági bizonytalanság és a folyamatos harcok között. Zelenszkij szavai megosztott reakciókat váltottak ki az Ukrán határon kívül is. Míg Jens Stoltenberg volt NATO-főtitkár üdvözölte a diplomáciai megközelítést, és még az ideiglenes területvesztést sem tartja ördögtől valónak, addig Ukrajna számos szövetségese szerint a területi egység bármilyen sérelme hosszú távon gyengítheti az ország pozícióját, ráadásul teret adhat Putyinnak újabb ‘békefenntartó missziók’ indítására.
A harctéri helyzet eközben tovább éleződik. Az orosz erők Novij Komár elfoglalásával újabb stratégiai pozíciót szereztek, veszélybe sodorva az ukrán védelmi vonalakat a Donbász régióban. A brit védelmi minisztérium szerint az oroszok kihasználják az ukrán védelem gyenge pontjait, és egyre nagyobb területeket foglalnak el a kevésbé védett szektorokban.
Mindeközben az Egyesült Államok újabb katonai segítséget nyújt Ukrajnának, összesen 725 millió dollár értékben – tovább gyengítve ezzel stratégiai ellenfelét. A támogatás főként drónok elleni rendszerekre és lőszerekre irányul, de szakértők szerint ez a stratégia hosszú távon nem változtatja meg jelentősen a háború menetét.
Tűzszünet?
A globális közvélemény izgatottan várja, hogy a béketárgyalások vajon elhozhatják-e a régóta áhított tűzszünetet. Egy biztos: a háború gazdasági hatásai világszerte érezhetők, különösen az energiaárak és az infláció terén. Magyarországon is folyamatos a találgatás, hogy miként hatna egy békemegállapodás az üzemanyagárakra, a kereskedelemre vagy épp az ingatlanpiacra.
A következő hetek kulcsfontosságúak lesznek. A kérdés úgy tűnik már nem az, hogy lesz-e béke, hanem hogy milyen áron és milyen feltételekkel. Az idő fogja eldönteni, hogy Trump, Putyin és Zelenszkij ambíciói összeegyeztethetők-e, vagy tovább folytatódik a háború, amely már most is milliók életét forgatta fel.
A háború globális következményei továbbra is nyomasztóbbak. Európa-szerte küzdenek a kormányok az energiaválság hatásaival, amelyek nagy részben az orosz–ukrán konfliktusra vezethetők vissza. Az energiaellátás biztosítása érdekében egyes országok újraindítják a fosszilis energiaforrásokat, míg mások az alternatív megoldások felé fordulnak. A háború elhúzódása azonban a környezetvédelmi célkitűzések késleltetésével is jár.
Fejlemények gazdasági fronton
Az Egyesült Államok és szövetségesei közötti együttműködés tovább mélyül. Az amerikai belpolitikában is megosztottságot szült Trump békejavaslata. A republikánus tábor egy része támogatólag lépett fel, míg mások attól tartanak, hogy az ajánlat túl engedékeny Moszkvával szemben.
A konfliktus során Kína is fontos szereplővé lépett elő, bár közvetítői szándékai eddig nem hoztak kézzelfogható eredményt.
Peking óvatosan egyensúlyoz a semlegesség látszata és Oroszország stratégiai támogatása között. Ez a helyzet kihívást jelent a Nyugat számára, amely Kína erősödő befolyását fenyegetésként érzékeli.
Itt érződik egy éles dilemma Magyarország és az EU között, előbbi „meglovagolná ezt a meglehetősen bizonytalan mozgású paripát” – az EU meg „karámba zárva etetgetné és csak néha engedné ki hogy kizárólag ő lovagolhasson végül rajta”.
A nemzetközi gazdasági hatások sem elhanyagolhatóak. Az élelmiszer-ellátási láncok akadozása miatt világszerte emelkednek az árak. A gabonaexport jelentős csökkenése különösen az alacsony jövedelmű országokat sújtja, ahol már most is humanitárius válság fenyeget.
Az ENSZ figyelmeztetett: ha a háború folytatódik, súlyos élelmiszerválság alakulhat ki a globális színtéren.
és Magyarország…?
Magyarország számára, mint a konfliktus közvetlen szomszédjának, különösen fontos, hogy stabilitás alakuljon ki, a kormány azonban továbbra is egy jelentős orosz győzelemben bízik, amelyben illúzióinak beteljesülését reméli. De mi várhat vajon az ország a békétől? (cikk folytatódik..)
A világ tehát tovább figyel, a remény és az aggodalom kettősségében. A béke lehetősége ott lebeg a láthatáron, de az ár, amelyet ezért meg kell fizetni, mind gazdasági, mind politikai értelemben óriási. Hogy melyik forgatókönyv válik valóra, az a következő hónapok tárgyalásainak és stratégiai lépéseinek eredményén múlik. De legalább sokkal közelebb vagyunk a Békéhez mint az elmúlt években bármikor…
