Január 1-jétől Románia és Bulgária teljes jogú tagjai lesznek a schengeni övezetnek, miután az Európai Unió Miniszteri Tanácsa csütörtökön döntött a bővítésről. A két ország csatlakozása a belső határellenőrzés nélküli térséghez számos közlekedési és gazdasági változást hozhat.
A döntést az Európai Bizottság is üdvözölte, hangsúlyozva, hogy erősíti az EU belső piacát és egységét.
A schengeni övezethez való csatlakozás különösen a két ország közötti közlekedésben hozhat pozitív változásokat, mivel a határellenőrzés megszűnésével gyorsabbá válhat a közúti és vasúti áthaladás. A román-magyar határon például tíz új határátkelőhely nyílik meg január 1-jétől, így a térségben élők számára könnyebbé válik az átjárás, és várhatóan csökkennek a kamionok várakozási idejei is.
A csatlakozással a határokon keresztül folytatott kereskedelem és az utazások száma is növekedhet, ugyanakkor az esemény nemcsak gazdasági, hanem politikai jelentőséggel is bír, hiszen a magyar kormány számára fontos nemzetpolitikai kérdésként szerepelt a két ország csatlakozása. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen úgy fogalmazott, hogy a két ország mostantól „teljesen Schengenben van”, ezzel megerősítve a schengeni övezet integritását.
Nemzeti érzelmek nyomában
Mindezek ellenére, a döntés és annak hatásai vegyes érzelmeket kelthetnek, hiszen bár az övezethez való csatlakozás elősegítheti a gazdasági kapcsolatokat, a határok megszűnésével együtt a biztonsági kérdések is új kihívások elé állíthatják a régiót.
A január 1-jétől életbe lépő schengeni csatlakozás Bulgária és Románia számára nem csupán egy jogi és gazdasági mérföldkő, hanem egy mélyebb, érzelmi töltettel rendelkező esemény is, különösen a határon túli magyar közösségek számára. Az 1920-as trianoni békeszerződés következményeként Erdély, a Partium, Székelyföld és más, magyar többségű területek Romániához kerültek, és azóta a határok, a kultúrák és a közlekedés különválása jelentős társadalmi és érzelmi feszültségeket hozott.
A Trianon utáni magyar közösségek számára a határok nem csupán politikai, hanem kulturális és személyes választóvonalat is jelentettek. Az évtizedek során, a családok és barátok, akik a határok két oldalán éltek, kénytelenek voltak kerülőutakat keresni, hogy kapcsolatot tartsanak. A határátkelők átlépése nemcsak logisztikai, hanem szimbolikus akadályt is jelentett, hiszen a könnyed utazás, a személyes látogatások és a gazdasági kapcsolatok fenntartása sokszor drága és időigényes volt, miközben a határellenőrzések folyamatosan megnehezítették a mindennapi életet.
A schengeni övezethez való csatlakozás most egy olyan lehetőséget biztosít, amely a határok felszámolásával lehetővé teszi, hogy a családok és közösségek szabadon áramoljanak, és az emberek személyes kapcsolatai, valamint a kulturális, gazdasági és családi kötelékek könnyebbé váljanak. A szabad közlekedés számukra nem csupán praktikus változást jelent, hanem egy szimbolikus lépést is: egyfajta visszatérést a „történelmi közösséghez”, amelyet Trianon óta mesterségesen megosztottak. A határok eltűnése így nem csupán egy technikai újítás, hanem egy évtizedek óta várt álmok valóra válása: a két ország közötti kulturális és emberi kapcsolatok teljes visszaállítása.
Nem mindenre megoldás
A politikai diskurzusban ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szomszédos országok, például és Magyarország viszonya – különösen a két ország közötti szlovákiai magyar közösség kérdése – továbbra is érzékeny téma. Az egyre gyakoribb politikai feszültségek és a nemzeti identitás körüli viták nemcsak a két ország közötti kapcsolatokat terhelik, hanem a mindennapi emberek közötti viszonyokat is befolyásolják.
Szlovákiában, például, a történelmi és politikai különbségek továbbra is éles határokat képeznek, és a szlovák politika nem ritkán használja eszközként a nemzeti kérdéseket, hogy erősítse a belső kohéziót vagy egyes politikai pozíciókat. Ezzel párhuzamosan a magyar közösség Szlovákiában – sokszor épp a politikai döntéshozók által emelt mesterséges feszültségek miatt – kénytelen a másodrangú állampolgári státuszukat megélni, miközben identitásukat, kultúrájukat és nyelvüket mindennapos politikai támadások érik. Így, bár a fizikai határok megszűnése könnyebbé teheti a kapcsolattartást, a politikai klíma nem biztos, hogy ugyanilyen gördülékeny változást eredményez.
Ezért bár a schengeni csatlakozás minden bizonnyal nagy előrelépést jelent a határon túli magyar közösségek számára, és lehetőséget ad a szorosabb kapcsolatokra, de nem szabad elfelejteni, hogy a politikai szintű hangulatkeltés, a nemzetek közötti feszültségek szítása még mindig élő jelenség a térségben.
