2017 óta rendezik meg az Old Lake Man Rövidtávú Triatlon Országos Bajnokságot és Középtávú Amatőr Magyar Kupát, amelynek 2025-ben már kilencedik alkalommal szolgált helyszínéül Tata városa és az Öreg-tó. Az események helyszíne egyre díszesebb – például az Esterházy-kastély udvarát is bevonták a PR díszletbe.
A Footour SE szervezésében lebonyolított versenyeken a résztvevők komoly távokat teljesítenek: rövidtávon 1,5 km úszás, 40 km bringa, 10 km futás; középtávon 1,9 km úszás, 90 km kerékpár és 21 km futás. Emberpróbáló, minden elismerés a sportolóknak – ők valóban tudnak küzdeni.
„Tata polgármestere is”. Szokás szerint mosolyog, pocakosan pózol, díszbeszédet mond. „Óriási dolog ez a verseny” – mondja, és ezzel nehéz vitatkozni, főleg, ha az ember csak egy fotó erejéig van jelen. A városvezetés szerepe valahol az ünnepélyes kézfogások és a háttérben zajló, szűnni nem akaró „felújítási” hullám között keresendő. Vagy inkább: elveszendő.
Tata ‘túl gazdag’ mondják errefelé talányosan. Annyi itt a látnivaló és az érték, hogy túl sokat akarnak fogni (markolni) és amikor anno Mekk Elek – a továbbiakban csak M. Elek – bele akart anno fogni, hát rossz híre miatt elzavarták. Helyette viszont érkezett M. Józsi, és a látottak alapján közeli rokona lehet Eleknek.
Itt valami bűzlik és ez nem Dánia – algavirágzás az Öreg-tóban!
Tata a „Vizek városa” – ha így haladunk, már csak rövid ideig lesz az, de nem az élő és legfőképp nem a tiszta vizeké. Újabban, giccsesen még hozzáteszik: az „Élő vizek városa”. Ez alatt persze azt értik, hogy az Öreg-tóban található víz az aszályos időszakban 100%-ban, tisztított lakossági és ipari szennyvízből származik miközben a tavat tápláló források sorra gyengülnek, apadnak el.
A karsztvizet már eladtuk, maradt a szenny…
Ehhez a recepthez hozzácsapunk 200.000 kg (!) telepített halat, tízszer annyit mint amit normál esetben egy ekkora tó elbírna. De hát ha (túl)etetik őket esténként, elvannak, miközben a „halkaka” is tízszeresen terheli a vizet. Az algák és algaszerű baktériumok sűrűségének gyors növekedése, túlszaporodása egyértelmű a tóban. Az algavirágzásokat gyakran az „eutrofizáció” okozza. Ez akkor következik be, amikor abnormális mennyiségű tápanyag, különösen foszfor és nitrogén kerül egy vízi ökoszisztémába. Ez van.
A KEMMA és Molnár András ÉDV nyugtat, nincs itt semmi látnivaló, természetes, sőt így jó! Azért érdemes lenne átkeresztelni az előbbit ‘Kendő’-nek (hiszen rendelésre mindent ‘elkendőz’), utóbbi – szakember kijelentésit pedig független laboratóriumokkal ellenőriztetni, hiszen sokszor az az érzésünk, megrendelésre érkezik a stratégiai nyugalom, miközben elfedik az okokat. A tavaszi ‘mérgezés’ szándékos rovarölő szert emleget, de nem vizsgálta meg az iparban használt anyagok jelenlétét. Színtiszta profizmus (teljes hiánya).
Mégis hol van itt az élő természet – ja kérem, szép zölden ‘virágzik’ a víz, ez így természetes, ha bután csak az aktuális látványra koncentrálunk, és nem keresünk okokat, összefüggéseket.
Az idei versenyzők jól belecsaptak a lecsóba. Vagy inkább a mocsárba. A víz bűzlik, a part poshadt, szegény a versenyzők a dagonyából kikecmeregve vágnak neki a bringás szakasznak, miközben a polgármester a kastély kertjében nyilatkozik: „Ez lelki élmény is!” Bizonyára. Főleg orron keresztül az. Neki kéne úszni, biciklizni vagy futni… jó messzire?!
A sajtótájékoztatóra mindenki eljött, aki számít. Főtitkár úr, címzetes kapitány, paralimpikon, győztes, címvédő – még jó hogy egy alispán vagy egy őrgróf nem érkezett parádés felvezetéssel. A beszédek szépek, a díszletek díszesek, a mondatok kerekek.
Szuper verseny és teljes érdektelenség
A versenyzők pedig komolyan veszik a dolgukat. A paratriatlonosok korán rajtolnak. Gyors eredményhirdetés. A középtáv vasárnap rajtolt, a rövidtáv szombaton – rend, fegyelem, óramű pontosság. Minden tisztelet Róth Balázsnak és a Footour SE-nek, akik valóban profin szervezik a sporteseményt. Évről évre több a résztvevő, több az önkéntes, több a logisztika.
Csak épp a nézők, azok hibádzanak – a tömegek rendre elmaradnak. Vajon ha a város is komolyan venné saját szerepét és többet adna bele?
Mert az valahogy furcsa, hogy egyre többen jönnek ide versenyezni, míg a helyiek látványosan távol maradnak. A nézőtér kong az ürességtől. Mintha csak a kísérők tapsolnának. Tata nem egy falu, mégis falusi jellegű érdeklődéssel kezeli ezt a világszínvonalú versenyt. Talán mert nem hisznek benne? Vagy csak érzik, hogy a rendezvény csillogása mögött valami bűzlik – szó szerint is?
De vajon mit kellene máshogy tenni, mélázik el a kedves olvasó…
- Évtizedekig nem elmutyizni a dolgokat, nem eladni a karsztvizet a gyáraknak.
- Nem telepíteni túl a tavat hallal és túlterhelni tonnányi etetéssel amitől a víz bioszférája a gyomrunkkal együtt felfordul.
- Nem hülyeségeket építeni és ha már felépítettek valamit, nem kilopni és felújítani, javítani közpénzen, hatszor.
- Lehetne kérem értelmesen és elsőre is rendesen? (Nem csillogni, dolgozni. Nem szerepelni, szervezni. Nem pózolni, meghallgatni.)
Tata megérdemelne végre egy olyan városvezetést, ami nemcsak a sportolókat, de a saját lakóit is partnerként kezeli de arra még várnunk kell pár évet. Addig viszont marad a halkaka, a megosztottság és a PR-bajnokság, ahol a legnagyobb díj a képernyőn való szereplés.
A triatlon viszont örök, ahogy a sportolók is. Ők legalább komolyan veszik, amit csinálnak. Talán egyszer a város is megérdemli majd őket.
