Tatán, az Ady Endre úton, ott, ahol a Sparhoz kanyarodsz jobbra, van egy életveszélyes hely. Régen is volt – és most is van. Egy végtelenül gonosz és alattomos aknafedél. Egy nagy, gonosz lyuk… -illetve, azóta lett belőle egy kisebb de még mindig retteghetünk.
Aki járt már arra, tudja a koreográfiát: kicsit lassítasz, kicsit húzódsz, vagy a padkára, vagy a felezőre, mikor milyen nap van. Közben a belső sávban haladók szívükhöz kapnak, mert épp közelíted hozzájuk a kasznidat. Helyi szokás ez. Egyfajta reflex, tatai reflex.
„Életveszély!!!” – zúgott fel a városvezetés a Facebookon, persze csak miután megrendelték a javítást. Az előző tíz – húsz évnyi életveszély valahogy nem ütötte meg a nyilvánosság ingerküszöbét. De hát ne legyünk kicsinyesek, a múlt múlt, most kemény cselekvés van!
Elkezdődött.
Hetekig tartott.
A fél sáv le volt zárva – egyetlen csatornafedél miatt.
Jó, legyen, nevezzük aknának, sőt: nagy aknának, szép aknának, kiemelt aknának, különleges aknának, stratégiai jelentőségű aknafedélnek.
Olyan, amit Trump elnök úr is csak tisztelettel emlegetne.
Aztán?
Készen lett!
Ünnepélyesen.
Megigazították.
Életveszély elhárítva, a mennybemenetel beütemezve.
Csakhogy… továbbra is van bakkanó. Igaz, kicsit kisebb. Most nem zökken akkorát az autó, csak egy negyed kávét löttyinti ki a pohártartóból fél helyett.
Haladás.
De jaj, még nincs vége.
Az aki elég éberen figyel – az tudja: van ott még 2-3 másik süllyedt aknafedél, alig pár száz méteren belül. Ugyanaz a vonal, ugyanaz a mélység. Mintha terv szerint épülne egy sajátos városi pályaudvar – csak sínek helyett kátyúk.
Azért rendkívül illedelmesen, tisztelettudóan, ahogy az a nagyurakhoz, sőt, uralkodókhoz illik, javasolnám: mi lenne, ha most az egész szakaszt lezárnánk egy pár hónapra? Hadd legyen idő rendesen megcsinálni… vagy legalább félig, mindet. Akkor lenne egy sor új gödör, egy csomó lezárás, és mi, lakók, megnyugodhatnánk: a bosszantás tervszerű és egyáltalán nem véletlen.
Már csak egy kérdésem van: legalább drága volt?
