Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kristály Fürdő. A tatai élet egykori központja, amikor a nyár nem csak az izzadtságról szólt, hanem a vízről is. Most van helyette valami más. Valami… Malomkertnek nevezett izé. Nézzünk csak utána lakossági vélemények alapján!

Vicces, de egy szlovákiai hajómalom adta az ihletet a tatai játszótér különleges eleméhez. Abban a városban ahol több malom is van mint ameddig a városvezetés képes volt együtt elszámolni. A Malomkert az egykori Kristály Fürdő helyén épült, de bár ne épült volna.
Elvette annak a reményét, hogy Tata, a lassan eltűnő vizek és kiszáradó források városa végre kapjon egy olyan belvárosi strandot, fürdőt, ami gyorsan, könnyen elérhető lenne a helyieknek, épp mint amilyen 100 éve volt. Hiába, a régiek tudtak valamit – az újak meg…

Aki eljátszott a gondolattal, hogy ne kelljen a Fényes Fürdő egyébként botrányoktól zajos és elfuserált medencéihez vagy szaunáihoz bumlizniuk most végre (bele)nyugodhatnak, hogy el kell.
A Malomkert – teljes joggal – megosztja, vagy inkább negatív összhangba hozza a tataiakat. A gyerekek önfeledt zsivajától teljesen mentes (a Kemma szerint persze „hangos”) új közösségi tér kong az ürességtől. Üdítő kivétel, amikor az iskoláknak elrendeli a vezetés, hogy promóciós képek készülnek, úgyhogy irány a ‘malomkert’, pózoljatok mintha használná valaki…. – úgy-úgy, mint amikor az összes iskolának ‘kötelezően ajánlott‘, valami állami pénzen kitömött förmedvényt megnézniük a moziban. Kádár elvtárs büszke lenne rátok…
A létrehozása önmagában értelmetlen közpénzégetés, de legalább újabb lehetőség arra, hogy a lakosság pénzét kilapátolják.
Az, hogy a medencét sokadjára sem sikerült lékmentesen kivitelezni, jól példázza: itt nemcsak kilopják a pénzt, de tatai módszer szerint hatványozzák a mutyizást. A lehető legsilányabb anyagokból – ahogy azt a Magyary központnál is láthattuk – újra és újra lyukasra sikerül a medenceszigetelés. A kivitelező az utóbbinál gyorsan átszaladt Bencsikhez, kitűzni a cégért, hogy a felújítást ott folytatja. Talán a jobb alapanyagok is ott kerültek beépítésre a város / projekt költségén?
A célokat meghatározták, de a víz eltűnt a forrásokból, sebaj, attól még kell! Mivel a pénzt már előre szétosztották, nincs hátraarc!
Elvileg a Tükör-forrás vizét hasznosították volna a Malomkertben és a város több csatornájában is látványelemként (mert a víz nekik csak látványelem, PR fogás), csakhogy a karsztvizet inkább kiszivattyúzzák és eladják ipari célokra Tatabányán meg Komáromban ‘akkugyáréknak’ a Fideszes haverok. Ezzel aztán drasztikusan csökkent is a források vízszintje de sebaj, majd forgatjuk ugyanazt a vizet, jó drágán.
A polgármester meg – szokás szerint – rébuszokban beszél, forgolódik, mutogat mindenkire, értetlenkedik, és persze mindent az aszályra fog.
Kiváló!
„Ő nincs is itt, köszöni szépen, nem tud semmiről, őt írják be a hiányzók közé, töröljék ki az élők sorából, őt felejtsék el, béke poraira, ő nem akar részt venni a közélet küzdelmeiben. …” Ismerős?

És hogy a gútai hajómalom adta az egyik fő attrakció ötletét? Ez is remek példája annak a gyökértelen vezetési stílusnak, ami Tatán megvalósul nap mint nap. Gútára menni, malmot nézni ? Nincs Tatán elég hagyomány, régi malom, ami segítene a helyieket az ötletelésben? Tényleg mindig szükség van valamiféle majmolásra? Ha vízimalom kell, csapjanak már fel egy ismertetőt például a neszmélyi vízimalomról, a vizákról és a helyi történelemről – ne kelljen a Felvidékig menni, (el)mentegetni a lopott pénzt.
De miért üres ez a fránya Malomkert?
Teszi fel a kérdést az Angolkertet látogató ember, aki elsétál mellette. A tatai lakosok persze három perc alatt megfejtik azt, amit az üzemeltetőknek vagy a városvezetésnek nem sikerült még a beruházás után sem. Ők naivan (vagy álnaivan), szinte álmukból zihálva, felriadva kérdezik egy priccsen felülve, hogy történhetett ez – vajon csak egy rossz álom vagy a jövő…?
1. Nem (ez) kellett!
Talán inkább egy belvárosi strand kellett volna, ami kivételesen jó áron, vagy inkább szinte ingyen kínált volna fürdési lehetőséget a helyieknek – rengeteg medencével, akár több szinten, ahogy az egy ‘Vizek városa’ nevű helyhez illene.? Az talán termelt volna valós bevételt az idelátogató turista áradaton keresztül. Mert ezt így is lehet. Sőt, minden épeszű, városát és lakosait kedvelő vezető így csinálná.
2. Itt inkább úszást kéne tanulni a gyerekeknek mint vizet céltalanul köveken csorgatni!
A gyerekeknek és iskolásoknak itt kellene úszni tanulniuk – nem pedig árnyék nélküli forróságban, 50 fokban égetniük magukat. Aki ide gyereket hoz, az gyakorlatilag merényletet követ el a gyerekek ellen! A testi épségükkel játszik felelőtlenül. Ja, hogy ez fel sem merült a vízfejekben?
3. Belépőjegy ≠ valóság.
Rápillantott valaki a belépőárakra és az emberek pénztárcájára? Feltűnt a különbség? Nem megy a számolás? Úgy tűnik, nem. Legalábbis ott fent biztosan nem.
4. Örökségvédelmi inzultus.
Az Angolkertbe vidámparkosdit bevinni örökségvédelmi szempontból is fiaskó. Ez csak a legrombolóbb és legtehetségtelenebb elmék fejében fordul meg – de hát ilyenből fent van nekünk elég.
