Tata, véleményem szerint Magyarország legszebb kisvárosa – … lehetne.
Aki egy sablonos ismertetőt olvas Tatáról, csupán a történelmi múlt és a földrajzi adottságok által kínált szépségeket, valamint a településen áthaladó vasúti és közúti főútvonalak, illetve a folyamatosan fejlődő ipari parkok és a turizmus által finanszírozott környezetet találja a kezében.
A valósághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a lakosok és az idelátogatók egyre élhetetlenebb, forgalmasabb, büdösebb és zsúfoltabb várossal találkoznak. Ezt a várost inkább lepusztult középületek, semmint általánosan pozitív városkép jellemzik.
Ami Tatán szép, az nagyobbrészt olyan múltbéli örökség, amely már 20-30 évvel ezelőtt is jelen volt. Bár végeztek javításokat, foltozásokat, felmerül a kérdés: vajon milyen maradandó újdonságot alkottak az elmúlt két évtizedben – és milyen áron?
Felvetődik a kérdés, hogy 2024 után a részben megújult vezetés milyen értéket és fejlődést tud hozzáadni a városhoz?
A közelmúlt romos útjain botladozva…
Miközben a város fejlesztései az elmúlt 18 év során kétségtelenül érintettek bizonyos területeket és épületeket, és találkozhatunk üde, valamint kevésbé sikeres színfoltokkal is, az itt élők összességében joggal érezhetik magukat cserbenhagyva.
Megértem, hogy a korábbi vezetők folyamatosan védik saját álláspontjukat, hangsúlyozva a pozitív példákat. Ez azonban nem változtat a tényeken – a „nagy képen” –, és azon sem, hogy a város lakosai sokszor nincsenek teljesen tisztában azzal, pontosan mennyibe is kerültek a felújítások részletei.
Ez persze nem kizárólag a városvezetés hibája, amely jogszerűen, tömbösítve teszi közzé az információkat, hanem inkább a lakosság túlzott jóhiszeműségének és az átláthatóság hiányának következménye.
A demokrácia csúcsának tartanám, ha részt lehetne venni vezetett túrákon, ahol minden múltbéli és jövőbeli beruházást bemutatnának az azt irányító és megbízó személyek vezetésével. Itt lehetőség lenne megtekinteni a város felújított ingatlanjait, és helyben ismerhetnénk meg a ráfordított vagy még ráfordítandó összegeket.
Úgy gondolom, hogy ezek mindannyiunk számára tanulságos „túrák” lennének.
Mindemellett fontos megjegyezni, hogy egy városban nem elemlámpával kell bolyonganunk a sötétben, mint egy rossz horrorfilmben, ahol csak azt láthatjuk, amire a főhős – esetünkben a kedves polgármester úr – a kezében tartott elemlámpával rá szeretne világítani. Eközben a fényen kívüli részeket jótékony homály fedi.
Megértem azt is, hogy a kormány és a hozzá hű vezetők hajlamosak megszokni azt a képet, hogy minden céljuk és tettük nemes, hibátlan – legalábbis elvárják, hogy ezt írják róluk az általuk jól fizetett propagandisták. Azonban, mint azt mindannyian tudjuk, a valóság ennél sokkal összetettebb.
Dugó dugó hátán – „a város elesett”…
A helyi utak zsúfoltsága nem csupán a város mindennapi életét nehezíti meg, hanem egy romló tendencia jele is. Ez sürgeti a meglévő infrastruktúra fejlesztését, sőt, akár új utak létrehozását is – így az elkerülő út megépítésének kérdése is előtérbe kerül.
Érthető módon számos dilemmát vet fel a helyi lakosság körében, például:
- Milyen mértékben csökkenne a forgalom?
- Hol haladjon az elkerülő út, és honnan származna a finanszírozás?
- Kinek a földje mellett – vagy éppen földjén – vezetne keresztül?
- Milyen természeti és egyéb károkat okozhat egy ilyen beruházás?
- Pontosan milyen gazdasági hatásokat várunk tőle?
Az ipari parkok, miközben jelentős környezetterheléssel járnak, számos munkahelyet biztosítanak. Ugyanakkor tovább növelik a forgalmat, ami miatt a közlekedés mára szinte elviselhetetlenné vált a városban. Személy szerint megfontolnám újabb ipari beruházások engedélyezését, amíg az adott, idetelepülő vagy bővülő cég nem vállal részt egy ilyen jellegű infrastruktúra-fejlesztési alap létrehozásában.
Az elkerülő út hiánya nem csupán infrastrukturális probléma, hanem a város fejlődésének komoly akadálya is.
A közlekedési dugók és a megnövekedett forgalom mára érezhetően csökkentették az életszínvonalat. A helyi lakosok mindennapjai a torlódások árnyékában telnek, miközben a városvezetés eddigi lépései nem bizonyultak elegendőnek. Bár több hatástanulmány és elemzés készült az elmúlt évtizedekben, a szükséges beruházások – hasonlóan a „Luca székéhez” – rendre elmaradtak. A Tatai Kertvárosi Óvoda felújításának példája is jól mutatja, hogy a megvalósítások elhúzódása sajnos nem egyedi eset..
A város központjában kialakult állapot, ahol a „gaz gyakran térdig ér,” nemcsak elhanyagolásra utal, hanem arra is, hogy a korábbi vezetés egyáltalán nem tudott megbirkózni az alapvető feladataival. Láthatóan inkább „hasznosabbnak” ítélt teendőkre összpontosított.
Az elkerülő út dilemmájáról így írt Bencsik János országgyűlési képviselő egy Facebook-bejegyzésében még 2020-ban, megemlékezve a számos felmérésről, hatástanulmányról és a Magyary Tervről:
„Évtizedekkel ezelőtt szerepelt ugyan a megye közlekedésfejlesztési koncepciójában, de az időközben elvégzett aktualizálások során azt törölték. Ezzel nem számolhatunk. Mindez a mellékelt térképvázlaton is lekövethető…”
Véleményem szerint a képviselő úr igen nagyvonalúan – vagy inkább túl könnyedén – mondott le erről a fontos fejlesztésről, amelyről a tisztelt lakosság most talán máshogyan is dönthetne.
Személy szerint ezt az igazi politikusi reakció tipikus példájának érzem: ha valaki kerüli a konfrontációt, és a változások gátjaként hol a „megyei stratégiát,” hol a lakosság egy részének szembenállását nevezi meg indokként. Megértem, hogy népszerűtlen döntések oltárán senki sem akarja feláldozni a politikai karrierjét, és azt is, hogy nem lehet minden döntéssel mindenkinek megfelelni.
Mindeközben az autósorok gyülekeznek Tatán… Talán majd, ha a környező települések egymásnak ugranak, jótevő és békítő honatyaként nyugalmat teremtünk. Addig viszont csak várunk, és egy nyugodt domboldalról élvezzük a távoli város elhalkuló zaját. Innen nézve a problémát talán már nem is vágyjuk közelebb hozni magunkhoz…?!
További kérdésként merül fel, hogy egy kiürült városkassza mekkora mozgásteret biztosíthat majd Tatának.
Azok számára, akik szeretnének mélyebben foglalkozni a témával, az interneten fellelhetőek régebbi térképek és hatástanulmányok, amelyek segíthetnek az érdeklődőknek elmélyedni az elemzésekben.
https://magyaryterv.etata.hu/projektek/1_sz_elkerulo/1_sz_elkerulo_szerkezeti_terve.pdf
Egy példa a sok közül, amely felmerült mint lehetséges nyomvonal, de érdemes lenne minden érintettől kérni egy elképzelést – akár egy térképen jelölt nyomvonal formájában – arról, hogy ők hogyan oldanák meg ezt a már-már elkerülhetetlennek tűnő változást.
Abban teljesen egyetértek a képviselő úrral, hogy „az elkerülő út többek között a Dunaalmásról, Szomódról és Dunaszentmiklósról az autópályára tartó közlekedőket segítené, akiknek nem kellene bemenniük Tatára, és ezzel feleslegesen terhelniük a Bacsó B. utcát és a Május 1. utat. Amennyiben megépülne az újhegyi átkötő út, az befogadná az Agostyán felé vezető út melletti telephelyek teherforgalmát. Ismeretes, hogy a laktanyában is jelentős fejlesztések indultak, amelyek nagyobb forgalmat generálnak. A nyugati elkerülő erre is érdemi választ adhat.”
A Baj községét keletről vagy nyugatról megkerülő megoldások felszabadíthatnák Tatát az átmenő forgalom jelentős részétől, és újabb beruházásoknak adhatnának lehetőséget.
Infrastruktúra és üzletfejlesztés – együtt a lakossággal
A városvezetésnek és a városnak radikális, átlátható városfejlesztésre van szüksége, amely nemcsak a közlekedési problémák megoldására, hanem a közösségi igények figyelembevételére is kiterjed.
Ha másból nem, az Avalon projekt kapcsán megtanulhattuk, hogy a helyi közösségnek markáns véleménye van, és aktívan szeretne részt venni a tervezési folyamatokban. Ez nemcsak kívánatos, hanem szükséges is ahhoz, hogy a város jövője a helyiek igényeit tükrözze.
Érdemes megfontolni tehát, hogy a lakosság fórumok útján tájékozódhasson és közösen alakíthassa ki a fejlesztési irányokat, fogadhassa el és álmodja meg a várost érintő beruházásokat, amelyeket végül pályázat útján valósíthat meg az itt befektetni kívánó beruházó vagy vállalkozó. Ezzel a megközelítéssel egy olyan gazdasági modellt teremthetünk, amely nemcsak a közösség bevonásával valósítja meg a fejlesztéseket, hanem a helyi igényekhez is igazodik, erősítve ezzel a város gazdasági alapjait és fenntarthatóságát.
