Egy friss színdarab Magyarországról? Benne régi, levitézlett és új, kipróbálható szereplők! A díszletet sajnos már elkártyázta a régi társulat, így a látványvilág valahol a lepusztult és a minimalista között, félúton látható. A súgó feszülten figyelt, aztán elaludt. Csoda, hogy unja? Régi a lemez!
Kedvetek van csatlakozni? Ne féljetek! De vigyázzatok! Ha a szerepet kiérdemlitek, vagy épp csak kapjátok – lesznek ellenjátékosok, akik betörnek a kelléktáradba, ellopják a szövegkönyved, és meredező szemekkel fenyegetnek, szemmel vernek – emlékeztetve, hogy minden fel lett jegyezve! És jól el leszel rendezve.
A darabot rendezte: a magyar társadalom
A tisztelt közönség: a világ
Szereposztás: Régi – Új, Rendszer – Ember, Haszonleső – Igazságkereső, Alvó – Ébredő, Cinizmus – Lelkiismeret, Nihil – Katarzis, Félelem – Remény, Rombolás – Teremtés! … Jin – Jang? Ha nincs rossz, nincs mit legyőznie a jónak?!
Műfaj: tragikomédia
A nyitó sor: Tisztelt közönség, kedves emberek… ne dühöngjetek: tudjuk, miránk is férne már némi dicséret!
Ti mondtátok, kik legyenek a szereplők, hát ne fanyalogjatok egymásra.
Közben hívtunk néhány amerikai, kínai és ukrán statisztát, a filippínó kollégák összesöpörték a sorokat, az ajtókat (a békeharcos orosz hackerek) kinyitották, mindjárt csengetnek. A végjátékig már csak 150 akárhány nap.
Az antagonista (antihős) közben küldött egy tehetségtelen segédművészt, aki az ablakod alatt próbálta előadni, hogy tudja, hol laksz, és azt is, hogy a protagonistának (főhős) szurkolsz? (Elküldted az anyjába? Ügyes!)
A buta dicsekedett a lopott kellékkel – tudta, ha a darab változás nélkül megy tovább, újra jól fizetett szerepet kap.
De egyre biztosabb, hogy a rendezők bekiabálnak: „Függöny!” – aztán új felvonás következik!

Vége van!
A tanulság?
A szerepeket újra kell osztani!
Az ellopott díszletet visszaszerezni, kijívítani, a súgót felébreszteni, pihenjen a régi, jöjjön az új.
E társulat kicsi, mégsem statiszták egyszerű gyülekezete! Kétszázezer? Elsőre csak… – de lesz az még több is, ahogy a történet előre halad.
Nem kérhetünk mást – segítsetek nekünk megtalálni a megoldást – hiszen tudjátok, a jó embernek is élni kell!
Idézzünk itt utoljára még egy jó szellemet:


