A minap összefutottam Edével.
Ede, gyerekkori jó haverom, teljesen átlagos srác, de azért annál jobb arc, épp ezért szeretem.
Ahogy korábban sem, most sem agitáltam, egyszerűen egy pizzát ettünk.
Egyet, ketten mert már ez is jól megdrágult.
Egyszer csak kitört Edéből … – „tudod sokáig nem hittem hogy itt változás lesz, de ez a Tisza Párt meg ez a Péter…”
Mosolyra húzódott a szám és hagytam beszélni, nem győzködtem, előtte sem, most sem, de belül nagyon örültem ennek a spontán és őszinte megnyilvánulásnak.
Elmondta, hogy az utóbbi években annyi szemét propagandát, korrupt politikust és mutyit látott, hogy már a hócipője is tele volt vele.
Passzívan figyelte a politikai fejleményeket, nem beszélt róla, mert úgy érezte, hogy itt már semmi sem változik, és mindenki csak a saját zsebére játszik. A hírekben csak a csalások és az átverések sorozatát látta aranypapírba csomagolva, de abba az igazán ízléstelen giccses fajtába…
Aztán ahogy teltek a hónapok, észrevette, hogy a Tisza és Péter egyre inkább kiemelkedik a tömegből.
Figyelte a történéseket, kezdte látni, hogy ebben a srácban és mozgalomban van valami. Az emberek egyszerűen rákattantak, ő is, és értettem miért. Végre valami, ami valóban támogatásra érdemes.
Klasszikus Dávid és Góliát harc és úgy tűnik, hogy ahogy a mesében – akarom mondani a Bibliában, egyenes adásban Dávid… – akarom mondani Peti és a Tisza áll nyerésre.
Egyetértettem vele, itt az ideje, hogy most már ne csak nézzük a meccset, amit végülis is szó szerint értünk harcolnak – csak a két oldal épp teljesen más indítékkal – hanem aktívan is támogassuk a Tiszát. Hiszen ezt a romlott, korrupt rendszert már tényleg ideje leváltani.
Szóval Ede izgatott volt, be nem állt a szája és szinte egymás szavába vágva lelkesedtünk.
– „Végre! Van miért!”
Gondolkoztunk és arra jutottunk, hogy valami önkéntes megoldás kellene, csinálni valami jót, a többiekért, együtt a többiekkel.
Megkerestük hát egy helyi Tisza szigetet (milyen már ez a név… sziget – de hát valahol értem hogy kellett egy kifejezés).
Egyfajta klubb, ami egyébként egymást is segítő csupa jó arcból állt. Edével csak pislogtunk, hogy hol bújkált eddig ennyi normális, értelmes és tettrekész ember?! Szóval csatlakoztunk és egyáltalán nem bántuk meg!
A másik egy előfizetés szerű támogatás volt, amitől elsőre – őszintén szólva – kirázott a hideg.
Hogy én adjak pártoknak meg politikusoknak pénzt? Hát lopnak ezek eleget a közösből…
De aztán tovább gondoltam, és rájöttem hogy ez nem az a banda amelyik majd 15 éve fejőstehénnek nézi az országot.
Néztük Edével az oldalt, aztán úgy voltunk vele, hogy bakker, 3000/hó – zsebpénz kategória.
Ebből kb. lassan két kiló kenyeret veszek, tehát ezen tényleg ne múljon már.
A pizzát megettük, picit többet fizettünk érte mint 3000, ami elkedvtelenített de egyben eltökélté is tett…
… remélem téged is!
