A mai nap adta át Orbán Viktor az M85 autóút, -illetve ahogy beszédében nevezte: „atóút”- az osztrák határig tartó, befejező szakaszát.
A nagyívű beszédhez emelt pódium az alagút bejárata elé került. A hegynélküli alagút látványa rögtön eszembe juttatja, hogy Lázárnak igaza lehet, még csak félig van kész az ország.
A beszéd persze messziről indul. Van benne „mimagyarok”, nemzeti kormány és Trianon, gonosz nagyhatalmak, vesztes háborúban vesztett területek. A következő mondatban, viszont már úgy folytatódik a gondolat, hogy ha elveszítjük a háborút, akkor majd megnyerjük a békét. A trianoni békeszerződés vonatkozásában, megnyert békéről beszélni erősen disszonáns. Vagy félre értettem, és ez is csak egy Ukrajnának szánt jótanács volt. Ki tudja?
De visszatérve az átadáshoz. Sopront bekötni a gyorsforgalmi úthálózatba jó. De a határig kiépíteni a négysávos autóutat felesleges beruházás, ugyanis a határ osztrák oldalán nincs folytatása.
„Az M85-os autóút a fertőrákosi csomópont – Sopron országhatár közötti 4,12 kilométer hosszúságú szakasza, bruttó 67,2 milliárd forintnyi, teljes mértékben állami forrásból valósult meg.” írja büszkén a Magyar Nemzet.
Ízlelgessük kicsit a számokat, mert teljesen hozzászokott a fülünk a repkedő milliárdokhoz. Ez hatvanhétezer milliót jelent. Az-az, méterenként 16 millió 300 ezer adófizetői forintba került a beruházás. Hogy ez sok, vagy kevés, nehéz megítélni az útépítésben járatlan átlagpolgár számára. De egy kis segítségünk azért akad. Ez azt jelenti, hogy nagyságrandileg 40 millió eurót költöttünk rá kilométerenként. Autópályát -európai összevetésben- Ausztria épít legdrágábban, átlagosan szintén 40 millió euróba kerül kilométere a szomszédban is. Mondhatnánk, hogy utolértük Ausztriát, de itt nem erről van szó. Az osztrák pályaépítés árát jelentősen növeli -és a viszonylagos drágaságát indokolja- az ország földrajzi adottsága. Tudni illik, ott vannak hegyek, így indokolttá válik az alagutak és viaduktok építése, és más, az átlagosnál bonyolultabb műszaki megoldások alkalmazása.
És még egy fontos szempont, mert ugye almát a körtével összehasonlítani nem illik. Amit kormányunk építtetett azonos áron, az nem autópálya, hanem autóút. Hiába állítja valótlanul ennek ellenkezőjét a Magyar Nemzet és Dömötör Csaba. A két úttípusra vonatkozó műszaki követelmények eltérőek, így építésük költsége sem lehet azonos.
Túlárazás lenne? Vagy mindez indokolható a luxus jachtok kikötői és üzemeltetési költségeinek emelkedésével? Mindenki döntse el maga.
Az alagút előtt kifeszített nemzeti színű szalag átvágásával nagyjából egyidőben átadtak mást is.
Magyar Péter, a Tisza párt elnöke, az ország egyik legszegényebb járásába látogatott. Gagybátor, Abaújszolnok és Csenyéte településen élő gyermekeknek adott át ajándékcsomagokat.
A helyszínen készül felvételek és videók alapján egyértelmű, hogy sikerült örömet okozni a nélkülöző gyermekeknek és családjaiknak. A rövid beszéd, majd az ajándékok átadása után az történt, ami általában egy „tiszás” rendezvény végén történni szokott. Lelkes szelfizés Magyar Péterrel.
Egy óriási különbség azért akad. A korábbi eseményeken a Tisza párt támogatói álltak sorba, hogy közös képet készítsenek a párt elnökével, ma pedig azok az emberek, akik kiszolgáltatottságuk okán eddig a Fidesz szavazóbázisához tartoztak. Annyira, hogy Csenyétén a legutóbbi országgyűlési választáson, a leadott szavazatok 100%-át a Fidesz kapta.
Hogy ez egy tartós választói elköteleződés kezdete, vagy csak a pillanatnyi öröm hevében tett gesztus? Ki tudja? Majd az idő eldönti.
Ma a 67 milliárd forintos alagút és a párezer forintos ajándékcsomag versenyzett egymással. És hogy melyik győzőtt? Ezt is csak idővel tudjuk meg.
Arra a kérdésre viszont, hogy a csenyétei szülők és gyermekek melyik átadásnak örültek jobban, azt hiszem biztosan tudjuk a választ.
