A kormánymédia legújabb propagandakampánya során Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója (ízlelgessük ezt a pozíció elnevezést), különös áldozati szerepben tűnt fel. Az Origo, a Magyar Nemzet, az Egykaptafa és más, kormányközeli portálok gyorsan felkapták azt a videót, amelyben egy államtitkárnak, aki inkább tűnik kötekedő ittas tahónak, semmint diplomatikus szónoknak, ismét sikerült megmutatnia valódi arcát…
A történet egyfajta tragikomédia, ahol Viktor beküldte a pályára Tamást, aki a „kemény hátvéd” szerepében fél méterről hatalmas politikai öngólt lőtt saját csapatának, majd dühében még saját kapusát is fejbe rúgta – miközben önmagát vérbeli Ferencváros-szurkolónak nyilvánítja. A Fradi alighanem elzárkózik majd a kétballábas produkciótól. Ez a kormányzati magatartás valójában jól tükrözi a Fidesz jelenlegi helyzetét: a politikai tahó szerepében tetszelgő államtitkár úr előadott egy agresszív, ön- és közveszélyes performanszt, ami saját magának és politikai közösségének is árt. Bravó!
Menczer Tamás ugyan eddig sem tűnt a legélesebb késnek a fiókban, de ez most különösen nyilvánvalóvá vált. Feltehetően ezért is mondatnak ki vele olyan abszurd állításokat, amelyeket a jóérzésű emberek nehezen vesznek komolyan. A videó tanulsága szerint Tamás szinte mámoros állapotban, talán valamilyen szer hatása alatt – mint egy alumínium faék –, próbálta áttörni Magyar Péter tölgyfa-szilárdságát, figyelte a kezet, és alig várta, hogy az végre meglegyintse és telesírhassa vele a propaganda párnáit. Alighanem minden jóérzésű embernek megremegett a keze, hiszen akinek ilyen szinten belépnek a privát szférájába, és nem oszt ki – a stressz hatására, akár véletlenül – egy lángost, az Magyar legyen a talpán.
A kormány viselkedése mindeközben egyetlen dolgot sugall: ez a primitív agresszió lesz a következő másfél év vezérfonala, és eljöhet még az a szint is, ahol a Gyurcsányozást az alsó fiókba csúsztatva Magyarország Kormánya kiadja a végső parancsot a vízágyúknak, a kínai rendőröknek a szemkilövetésre…
Ez a frusztráció abból ered, hogy a kormány és holdudvara a vagyontárgyak – kastélyok, tavak, alapítványok, gyárak, megszerzett és megszerzendő milliárdok – és ami ennél is fontosabb, a hatalom elvesztésétől tart. Egy egyszerű „halandóból” még egy havi fizetés elvesztése is komoly indulatokat váltana ki, így méltán gondolhatjuk, hogy egy egész birodalom megingása milyen indulatokat szül. Az ilyen szintű agresszió és hazugságözön jól mutatja, milyen irányba halad az ország: a politikai feszültségek fokozódása és a társadalmi elégedetlenség növekedése elkerülhetetlen.
Menczer Tamás szavai – miszerint „nincs olyan nagy és erős hatalom, amely a magyarok szabadság iránti vágyát le tudná győzni” – keserű iróniával hatnak, hiszen a kormány maga testesíti meg azt a hatalmat, amely a szabadság ellen dolgozik. A propaganda kifordított valósága egyre nehezebben emészthető a lakosság számára. Hiába próbálják az általuk teremelt ‘terméket’ aranypapírba csomagolni, a hazugságok súlya alatt már saját szavazóbázisuk is hátrál, – egyre erősebb szemüveget iratna fel ha bejutna a szemészetre – miközben az egész ország belefáradt abba, hogy cirkuszi bohócoknak kell néznie azokat, akik a legnagyobb közpénzlenyúlásokat asszisztálják.
A kormány propagandagépezete természetesen próbálja uralni a narratívát, de láthatóan ez már nem működik. A gyenge minőségű kommunikáció és az átlátszó hazugságok miatt a társadalom egyre nyilvánvalóbban látja, hogy a kormány saját alkalmatlanságával küzd. Ez az erőltetett agresszió és bohóckodás azonban hamarosan elérheti azt a pontot, ahol a nép számonkérése elkerülhetetlenné válik.
A fenti rossz példán okulva gondoltam jól jön, hogy ha megtanulunk az ilyen egyénekkel és helyzetekkel megfelelően bánni, ezért… – cikk folytatódik!
