Van ugye ez a nemzeti konzultációnak nevezett kormányzati szórólap, amelyben „meghívjuk egy három fogásos vacsorára, vagy inkább a brüsszeliták nyomják bele a fejét a piszoárba” jellegű kérdésekre kell helyesen válaszolnia a nagyérdeműnek.
Nyilván van egy társadalmi réteg, ahol igény mutatkozik arra, hogy a formaillesztős játékok bonyolultságát éppen csak nem meghaladó társadalmi kvízjáték kitöltésével hozzájáruljanak ahhoz, hogy „mimagyarok” újabb ütést vigyünk be a szuverenitásunkat veszélyeztető háttérhatalmi összeesküvésnek, de talán érződik az érdeklődés hiánya is. A propaganda nyelvén értők számára: negatív irányban növekedett a kitöltés iránti lelkesedés, így feladatot kaptak az igaz patrióták, a lelkes csahosok.
Ismerős arcok, és a kormány döntésének mindenkori helyességét a tények ellenében is igazolni tudó, sokat látott szakértők járják a vidéket, hogy jelenlétükkel hangsúlyozzák a népi totó fontosságát.
Ilyenkor vidéki kultúrházak vesztik el a nevükből fakadó identitásukat, és válnak egyszerűen csak házzá, ahol összegyűlhet a hívők listájáról meghívott lelkes sokaság. A listáról, amely újabban avittasnak tűnik. Így fordulhat elő, hogy olyanok is bekeverednek a kiválasztottak körébe, akik már nem hisznek az illiberális menyország eljövetelében és annak jóságában. Ők lehetnek azok a bizonyos kiábrándultak, akik létezését az ánuszközeli kutatóintézetek rendszeresen tagadják. De valahogy még is itt vannak, mint tüske a köröm alatt.
Valami ilyesmi történhetett a minap a kiskőrösi lakossági fórumon is, ami az első lakossági kérdés után azonnal elvesztette fórum jellegét. Történt ugyan is, hogy egy polgár segítséget szeretett volna kérni abban, hogy összefüggéseiben tudja értelmezni a gazdasági szuverenitást a kétharmadok alatti jelentős pénzromlás tekintetében. Magyarán, mondjuk ki, tiszteletlen volt.
Vannak kérdések, amikre megvannak a kész válaszok, és vannak, amelyekre nincsenek. Azt meg senki se várja el, még egy alkotmányjogásztól sem, hogy gondolkodást igénylő kérdésekre válaszoljon. Ha tudna se merne. Ilyet kérni, és úgy általában, kérdésekkel provokálni aljas
tiszteletlenség. Szeretett házelnökünk egyszerűen egy mélykeresztény „befogod a pofád, ha hozzánk beszélsz” felszólítással szegte volna kedvét a provokátornak, de ilyet azért csak nem lehet. Mert itt kérem demokrácia van, szóval tegye fel a kezét, aki nem szeretné hallani a kérdést! Na ugye. Mi úgy is forintot használunk.
A többieknek pedig kuss!
