Ez a (sokszor) megtörtént esemény nem csak egy cserbenhagyott kutyáról szól vagy arról, hogy mennyire könnyen dobjuk el azt amit szeretnünk kellene. Tökörképe annak, hogyan omlik össze egy világ egy érző élőlényben, aki feltétlenül hisz bennünk. Az árulás nem csak egy állatot pusztít el hanem a hitünket is próbára teszi az emberiségben.
Az autó fékezett. Egyetlen döccenés, egy ajtó nyikkanás – aztán az apró test kirepült rajta. Ahogy egy eldobott játék, puffant a poros földön. Az oldalára zuhant, levegőt is alig kapott. A kocsiajtó becsapódott, a motor felbőgött, a póráz az ajtó résébe szorult. A kocsi még húzta egy ideig, mintha az utolsó pillanatig ragaszkodó szeretetet nem akarna szétszakadni…
Aztán a póráz leakadt. A kutya gurult pár métert. Nem törődött a fájdalommal – feltápászkodott, mintha csak egy rossz álom rázta volna meg. Rohant ahogy csak bírt – kétségbeesetten – az egyetlen lény után, akihez eddig minden kötötte.
Zihálva megállt. Nyüszített. Keservesen ugatott. Sírt, majd megint rohant. Kereste a szagot, az ismerős lábnyomokat. Az autó távolodott. Egy másik közeledett, rádudált.
– „Takarodj!”
Megijedt. Átszaladt a másik sávba. Fékcsikorgás egy tompa puffanással – a világ megint elgurult.
Bordák reccsentek. A fájdalom jeges szúrással hasított belé.
Felállt. Fel kell állni. A gazda, a hű társ – várja őt. Visszajön, hiszen szereti…
A nap lassan beleolvadt az estébe. A kutya ült az út szélén. Remegett, vizet és választ keresett. Az autók lassan elfogytak az útról, a benzinszag elnyomott mindent – a gazda illatát is. A remény makacsul üldögélt mellette, beszélt hozzá mint egy kis láng, amit nem lehet elfújni.
– „Ne add fel. Mindjárt ideér. Visszajön. Türelem. Hoz vizet, meg finom falatot. Megsimogat. Meggyógyít. Átölel.”
Másnap alig állt a lábán. A szomjúság marta a nyelvét, az éhség meg a gyomrát. Arra indult amerre a harangszót hallotta.
– „Emberek… lehet, hogy ott van a gazdi. Elveszett szegény, de majd én megtalálom.”
Legurult a partoldalon, egyenesen egy bokorba. Szörnyen szúrós volt, de tovább kellett mennie a hang felé, ott majd jó lesz!
Átvágott egy kis erdőn, aztán át egy kiszáradt árkon. Bicegett házak és a kertek felé.
A falu szélén emberek álltak. Ránéztek, fintorogtak és kiabáltak:
– „Mocskos kutya, takarodj innen!”
Kövekkel dobálták. Kergették. A kövek ütöttek, hát szaladt, ahogy a sánta lába bírta. Nem sokáig.
A kutyák ugatnak, irigykednek. Én kint vagyok, ők bent. Kiabálnak. Ha tudnák az emberek mi mindent kiabálnak…
Egy újabb árok, felette kis hidacska a nagy ház előtt. A nap erősen perzselt, mögötte az üldözők, hát elbújt a sötét kis üregbe.
Csendben reszketett, de legalább nem vették észre. A hangok lassan elhalkultak. A világ bár tovább zúgott felette, egyre kevésbé hallotta ahogy az ott fent siettek. Már nem figyelt. Csak a gondolatában csendült még ahogy a gazda mondta a nevét, azon a kedves hangon. – Tapi. Ahogy csak a gazda tudott szólni. Napok teltek el? Hetek? Elfelejtettek?
Igyál – hangzott végre egy kedves női hang – Gyere, ne félj! Talán egy újabb állom? Inkább már vége lenne. A szemét kinyitotta, homályosan egy tálkát látott, friss víz csorgott bele…
Ha ilyet lát azonnal hívja az állatvédőket!
Kutyavilág – körkép
Egy állatvédő szervezet, a Help Hungarian Dogs szerint 500 000 kóbor kutya él az utcákon Magyarországon. Havonta kb. 2000 kutyát altatnak el embertelen körülmények között. A kormányzati, állami támogatás nagyon alacsony, gyakorlatilag hiányzik. A HEROSZ Fehérvári Menhely adatai szerint 2022-ben 508 állat került be hozzájuk, ebből 184 kutya – közülük mindössze 26%-uk volt chipezett, ami rendkívül alacsony regisztrációs arányt jelez.
A Budadogs kutyamentő szervezet kutatása azt feltételezi, hogy Magyarországon a kóbor kutyák száma „néhány százezer” lehet. Régebben a Nébih közzétette az ebrendészeti telepekre (gyepmestertelepekre) bekerült és/vagy az ott elaltatott, illetve szabálytalanul kivégzett állatok számát, ezek az adatok viszont mára a feledés homályába vesztek. Valamelyik országos vadászszövetség pedig nyilvántartotta a kilőtt kóbor kutyák számát.
A Budadogs kutyamentő szervezet kutatása azt feltételezi, hogy Magyarországon a kóbor kutyák száma “néhány száz ezer” lehet. Régebben a Nébih közzétette az ebrendészeti telepekre (gyepmester) bekerült és/vagy az ott elaltatott/szabálytalanul kivégzett állatok számát, ezek az adatok viszont mára a feledés homályába vesztek. Valamelyik országos vadász szövetswg pedig kilőtt kóbor kutyák számát.
Egy másik forrás szerint Magyarországon vannak „olyan állomások”, ahol a kutyákat befogják, majd elaltathatják (a legalitás szerint akár 45 nap után), különösen a fekete, nagytestű vagy félénk egyedeket.
Érdemes tudni, hogy a menhelyek nem altatnak! Az ebrendészeti telepek (gyepik) altathatnak 45 nap után, de közülük sem teszik ezt sokan. Ők, ha tudnak, együttműködnek a helyi, menhellyel nem rendelkező állatvédőkkel az örökbefogadás érdekében.
Sajnos van néhány olyan ebrendészeti telep (lásd: Gyömrő, most Heves, illetve ilyen a makói is), ahol az altatás rendszeres. Ezekkel szemben még nem történt intézkedés. Ráadásul több helyen a rájuk vonatkozó rendeletet sem tartják be. A befogott állatok sorsa, az altatás módja nem követhető.
Azt is fontos megemlíteni, hogy a menhelyek adományokból élnek, az adományozók lelke pedig olyan, hogy nem fogják támogatni azokat a helyeket, amelyekről kiderül, hogy altatnak. Olyan is előfordul, hogy ilyen információ terjed róluk, és e nélkül is elég valótlan, aljas támadás éri őket. (Sajnos létezik a „Wegera-jelenség” is, ahol az állat csupán a pénzgyűjtés és a szereplés ürügye — de ez egyedi eset.)
Mit tehetünk, ha cserbenhagyott állatot látunk?
Jelentés – Ha meglátjuk, hogy valaki élő állatot — például kutyát — kidob az utcára, azonnal kötelességünk felvenni a kapcsolatot helyi állatvédő szervezettel és — szükség esetén — a rendőrséggel (pl. Eszkuláp Állatvédő Egyesület: +36 70 525-7522).
🐾 Országos és regionális állatvédő szervezetek – elérhetőségek
| Szervezet / Menhely / Egyesület | Megye / Város / Régió | Elérhetőség / Megjegyzés |
|---|---|---|
| Országos Állatmentő Alapítvány | Szeged (országos) | +36 30 387‑7497, e-mail: OrszagosAllatmentoAlapitvany@outlook.com orszagosallatmentoalapitvany.blog |
| Vackoló Közhasznú Állatvédő Egyesület | Veszprém és környéke (Veszprém megye) | – menhely, állatok mentése, örökbefogadás vackolo.hu |
| FAPF – Állatvédő Alapítvány | Füzesabony (Heves megye) | E-mail: adoption.fapf@gmail.com / fostering.fapf@gmail.com FAPF |
| Ments Meg! Oroszlányi Állatvédő Egyesület | Oroszlány, Komárom‑Esztergom megye | +36 20 473‑0866 petpals.hu |
| Miskolci Második Esély Állatvédő Alapítvány (MME) | Miskolc, Borsod‑Abaúj‑Zemplén megye | +36 20 336‑2237 petpals.hu |
| No Kill Hungary Mozgalom | országos / több település | e-mail: nokillhungary@gmail.com petpals.hu |
| Állatvédő és menhelyek listája a Nébih nyilvántartásából | országos (minden megye) | A hivatalos állatmenhely-nyilvántartásban szereplő menhelyek listája elérhető. elelmiszerlanc.kormany.hu+1 |
Mentés és közbeavatkozás Szervezetten – Mentőprogramokba is bekapcsolódhatunk, vagy akár ideiglenes menedéket biztosíthatunk az állatoknak.
Várjuk meg! – Fontos hangsúlyozni, hogy a még mozgásképes kutya vagy macska nem fogja megvárni az adott helyen az állatmentőket, ezért érdemes megvárni őket, vagy megpróbálni az állatot biztonságba helyezni, amíg az állatvédők el tudnak menni érte. A legtöbb állatvédő szervezet tagjai dolgozó emberek, a kevés alkalmazott pedig a menhelyi feladatokat látja el – viszi az állatokat az orvoshoz, gondoskodik róla stb., így nem tudnak azonnal kivonulni. Csak Budapest IV. kerületében létezik Állatmentő Szolgálat, de ők sem lépik át a kerület határait.
Ebből adódik, hogy esetenként az állatvédőket vagy menhelyeket nagyon nehéz telefonon elérni. Üzenni lehet nekik, vagy a közösségi oldalukra írni. Ezért lenne nagyon fontos a társadalom és az állami vezetés megértése, valamint az egész terület megreformálása – a szükséges anyagi támogatás mellett.
Ivartalanítás támogatása – Helyi kampányokat lehet szervezni, vagy azokhoz csatlakozni (adományozás, önkéntesség), hogy csökkentsük az utcai kutyapopuláció szaporulatát. Ehhez viszont állatorvosokat kell megnyerni, akik fel tudnak kínálni ilyen akciókat, illetve állatvédő szervezetek is kiírnak pályázatokat. Ez a terület is jelentősen forráshiányos.
Tudatos kutyatartás – Mind a leendő kutyatartóknak ajánlott felelősen gondolkodni, hogy ne csak örökbe fogadják, de megfelelő környezetet biztosítsanak a kutyának. Erről külön cikkben írunk…
Mit érezhet egy kidobott kutya?
A kutya nem érti, mi történt, és miért szűnt meg a biztonságos kapcsolata. A hűség és a kötődés miatt rendkívül nehéz megbirkózni az elutasítással. Az utcára kerülés gyakran éhezéssel, szomjúsággal, és sérülésekkel jár. Még akkor is, ha elhagyják, a kutya sokszor hisz abban, hogy a gazdája visszatér – ez az egyik legerősebb ösztönük.
Csányi Vilmos, a neves magyar etológus, évtizedek óta kutatja a kutyák és az emberek közötti kapcsolatot. Szerinte a háziasított kutyák „emberi közösségben élése” természetes környezetük, és nem véletlen, hogy kötődnek az emberhez.
Az etológus hangsúlyozza, hogy a kutyák „szociális intelligenciája” – például az, hogy figyelnek az ember figyelmi állapotára, és képesek követni a szabályokat – magas. Kutatások kimutatták, hogy a kutyák képesek felismerni és reagálni az emberi figyelmi jelekre.
Csányi szerint a kutyák kötődése az emberhez nem csupán egy egyszerű állat–osztálytalanság, hanem ennél sokkal komplexebb jelenség: „Az emberhez való ragaszkodásuk, valamint értelmi és emocionális képességeik révén a kutya viselkedése olyan, mintha egy gyerek lenne” a családban.
Etológiai és morális nézőpontból is felelősséget ró az emberekre. Az elhagyott kutyáknál nem csupán fizikai biztonság kérdése a probléma, hanem lelki szenvedés is. A társadalomnak közös feladata ezt felismerni.
A kidobott kutyák gyakran súlyos helyzetbe kerülnek. Kóborlás, elaltatás, vagy kivégezés menhelyeken vár rájuk, mindez a társadalom nem megfelelő felelősségvállalása miatt.
A felelősség kettős, mind az államé, mind az egyéneké – a megelőzés (pl. ivartalanítás) kulcsfontosságú.
Tudományos kutatások (pl. Csányi Vilmos munkája) egyértelműen mutatják, hogy a kutyák nem „csak állatok”. Érzelmileg és kognitívan is fejlettek, és mély kötődést alakítanak ki az emberekkel.
Morálisan nem helyes lebecsülni azt, amit egy kidobott kutya átél. Lényegében egy érző lényt hagyunk cserbenhagyni, aki nemcsak testileg, hanem lelkileg is sérül.
