A magyar kormány kénytelen volt visszavonulót fújni a Rákosrendezőn tervezett óriásberuházás ügyében. Az eredetileg egy dubaji cégnek, az Eagle Hillsnek eladott területre 2000 milliárd forintos fejlesztést terveztek, ám a nyilvánosságra került szerződés óriási társadalmi ellenállást váltott ki. A főváros rámutatott, hogy elővásárlási joga van a területre, és ki is nyilvánította szándékát, hogy Parkváros néven egy új, a budapestiek számára hasznos városnegyedet hoz létre.
A tiltakozás hatására először a dubaji befektető hátrált meg, majd a kormány is kénytelen volt elismerni, hogy Budapest igényt tarthat a területre. Ez a fejlemény nem csupán egy beruházás megakadályozásáról szól, hanem egy mélyebb változást is jelez: ha a társadalom elég határozottan kiáll az érdekeiért, akkor még a legnagyobb volumenű állami mutyikat is vissza lehet szorítani.
A Tisza Párt és más ellenzéki szereplők szerint ez egy fordulópont lehet: ha az emberek felismerik, hogy a nyilvánosság erejével a legfelsőbb hatalom is meghátrálásra kényszeríthető, akkor egyre többen és egyre bátrabban fognak fellépni a nemzeti vagyon elherdálása ellen.
A Rákosrendező-ügy azt üzeni, hogy az ország lakosságának van hangja, és ha összefog, a hatalom nem tehet meg bármit következmények nélkül.
A kérdés most már az, hogy a jövőben is kiáll-e a társadalom hasonló ügyekben, és ezzel tovább erősíti-e a demokratikus kontrollt az ország irányítása felett. Ez ma már talán nem is kérdés…
