Szájer József kijelentése, miszerint „nem vagyok karikatúra,” találó – hiszen a karikatúrák túlzásokra épülnek, míg az ő esete inkább szomorúan pontos tükörképe mindannak, amit tett és annak a közösségnek melynek 30 éven keresztül prominens tagja volt!
Reflektálva a Telex – egyébként rendkívül visszafogott – cikkére – kép forrása (Telex) – https://telex.hu/belfold/2024/11/30/szajer-jozsef-interju-fidesz-melegellenes-torveny-brusszel
Egy politikus, aki drogokat birtokol és nem fél használni egy orgián vagy a hétköznapokban…
Szájer József, aki nemzetközi és belga törvényeket szegett, számos társadalmi normát és erkölcsi elvet sárba tiporva, nehezen tekinthető másnak, mint a saját maga által hirdetett értékek paródiájának. A keresztény erkölcs, amelyet oly gyakran hangoztatott, élesen szemben áll cselekedeteivel. Ez már nem egyszerű karikatúra, hanem groteszk valóság, amely túlmutat az irónián, és komoly kérdéseket vet fel hitelessége, valamint a vele közösséget vállalók felelőssége kapcsán is.
Évtizedeken át a Fidesz egyik kiemelkedő politikusa volt, jelentős szerepet vállalt az Alaptörvény megalkotásában, majd 2020-ban egy botrány következtében eltűnt a nyilvánosságból. Most azonban főnixként térhet vissza?
Valószínűleg ez csupán egy gondosan megtervezett illúzió, egy gumicsont, amely ismét elterelheti a nagyérdemű figyelmét a kormányzat jövedelmező cirkuszi mutatványairól.
Egy politikus, aki egy brüsszeli melegorgián való részvétel után kényszerült lemondani, miután a belga rendőrség törvénysértéseken kapta – beleértve a drog birtoklását –, vajon mit remélhet még a politikától? És mit várhat a nyilvánosságtól? Attól a nyilvánosságtól, amelyet a saját „barátai” foggal-körömmel, milliárdokból bigottá, idegengyűlölővé és elutasítóvá formáltak?
Szájer József Frontvonalban című interjúkötete, amelyben önmagát szabadságharcosként határozza meg, már önmagában is olyan áthallásokkal terhelt, hogy az inkább komédiába illik. Vajon ki ellen és pontosan hogyan vívta ezeket a „szabadságharcokat”, milyen egyenruhát viselt, vagy bátran ruhátlan királyként vetette magát a „küzdelmekbe”?
Visszatérése egy Fidesz-közeli alapítványhoz többnek tűnik, mint egyszerű gesztus. Ez inkább egy stratégiai lépés lehet, amely a párt érdekeit szolgáló biztonsági háló fenntartását célozza. Orbán Viktor aligha engedheti el egy olyan kulcsszereplő kezét, aki hosszú ideig lojális volt, és aki – pozíciójából adódóan – „túl sokat tud.”
Ez a helyzet jól mutatja, hogy a politikában a lojalitás és a stratégiai érdekek gyakran felülírják a személyes és erkölcsi bukásokat. Még akkor is, ha az érintett szereplő tettei egyértelműen károsították az általa képviselt értékeket és közösséget.
