Szagoljunk csak bele drága barátaim a tatai szélbe, amely mostanában nem gesztenyefa-virág illatát, hanem egyfajta gumiszagú, műanyagba ágyazott anyagot hordoz a gyönyörű Öreg-tó partján. A legfrissebb helyi tévés riport – amely a tatai lakájmédia tökéletes esszenciája – ma messze felülmúlta a szürke tudósítás fogalmát. Kegyelemdöfés a jó ízlésnek és a kulturális örökségnek?
A főszerepben: Bencsik János és Michl József, a jól ismert politikai duó büszkén mutatta be a „környezetbe illeszkedő” gumisalakos borítás és a „műanyaggal borított fém szerves kapcsolatát” a szépséges tájjal. Tessék csak elképzelni – a régi Esterházy Angolkert egy részén, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal közreműködésével lerombolt – mélygarázsosított – fedett lovarda árnyékában ma megszületett a Kánaán. A Játszótéri Esztétika Csúcsa ez?
Jogos a felvetés, kellenek e játszóterek az Öreg-tó mellé? A válasz – Igen.
Vajon ilyen játszóterek? A válasz – Nem.
Kérdezheted – miért ez a fanyalgás?
Nem jó hogy van még egy játszótér?
De hát mindenki szereti!
Igen ám, de először is jegyezzük meg, hogy azt ígérték, természetes anyagokból és hogy a környezetbe illeszkedve építenek.
Aztán meg „szembejött” a gumisalak. Ez valahogy olyan silánynak tűnik mint a környéken tevékenykedő – öntömjénező – nagy építészhölgy álmai, aki a legnagyobb „műemlékes munkájának a Platánt tartja”. Mitől műemlékes munka az, hogy először teljesen leromboljuk, ásunk a helyére egy nagy lyukat (mint most a Fedett lovardánál), közben bedől a várárok fala, szétmarjuk az útba kerülő százmillió éves mészkő rétegeket – aztán újraépítjük az egészet? Mi ebben a múltőrzés? Mi ebben a konzervatív kedves kormánypárti nagyurak? Csak nem elhajlunk és csúnya liberális nézetek alapján és álmodunk újat a régi helyére majd 100 millióért?
A Főneres urak kegyéből – Magyarország Szerencsejáték Zrt.-je – a játékszenvedélyen keresztül becsorgatott pénzéből – ma, kegyúri adományt ajándékozott a parkba. Ajándék lónak meg… „Játszatok, gyúrjatok parasztok”!
A tiszteletre méltó beruházás tehát egy tájsebészeti remekmű. Szerves része a „Válasz engem és visszajön a pénzed egy része” üzenetének, ahol a „hozzám hű Huzatos vállalkozó” és az Avalon-projekt alvó őrgrófja, ma újra mosolyoghatott a szomszédság fejlesztése miatt. Örülhetnek, vagy akár kigyúrhatja magukat a Tataiakkal együtt, ahogy József főhercegúr fogalmazott. „Légy hű a Főnereshez, te kis kisneres… és ha jó leszel, ha nagyon jó leszel hozzám – lehetsz akár még középneres is..!” Micsoda szép, feudális utópia! E játszótér másolatainak listája hosszú. Vállalkozó kedvű játszótér vadászoknak ajánlom, hogy keressék fel mind a 28 hasonlót amit a gyártó „épp ide álmodott, csak nekünk, csak most”.
Tatárjárás a tatai tévében
Ha azt gondolnánk, hogy a gumis duett elérte már a napi mélypontot, tévedsz jóbarát! A tatai TV-sek tartogattak még egy bravúrt a tarsolyukban amellett, hogy lefilmezték a gumisokra kíváncsi 10 fős tömeget, akik némi vonakodással vették birtokba a sergőt.
Riportot villantottak a tatai várban, ahol egy barátságos mongol úriember volt a vendég.
A fénypont az volt – amikor lelkesen üdvözölték az épülő kapcsolatokat, a várban regnáló történész bácsi és a tévés kommentárt író, fittyet hányva a történészi alapvetéseknek nagyot ferdítettek. Valami „apró” részletet elfelejtve a kedves mongol vendégnek szánt mondanivalóból. Valami olyasmit sikerült a nagy mosolygás közben mondani, hogy korábban is látogattak már ide mongolok. Látogattak… Derűs emlékek sejlettek fel talán? Lehet hogy az, hogy az úriember felmenői a magyar lakosság több mint felét kivégezték a tatárjárás idején.
Gyanítom, hogy azok az asszonyok, akik gyermekükkel a akár a forró kemencékbe bebújva rejtőztek, rettegve haltak tűzhalált csak azért, hogy elkerüljék az úriember felmenőit, nem nézték volna jó szemmel a tatai TV-t. Azok sem akik túléltek, de halálra válva bujkáltak a lápokban a mongol hordák elől. Ha látták volna, valószínűleg a másvilágról is nagy bosszúsággal fogadták volna ezt a kommunikációs bravúrt.
Exhumált Történelemünk
A két esemény furcsa, idegösszeomlás közeli módon fonódik össze. A gumi- és műanyag-esztétikája lerombolja a kulturális örökséget a kegyúri pénzért cserébe, miközben a helyi lakájmédia elkezdi lendületből újraírni a történelmet. A mongol úriember felmenőinek pusztítása csupán ködös múlt, spongyát rá. A „48-as hősök mit ugráltak? Az 56-os hősök meg miért nem adták meg magukat?” Ezt sugallják mostanában azok az Urak, Azok az igazi Urak!
Tisztelt tatai TV, tisztelt „kisneres” politikum. Mikor kerülnek már gyermekeink kezébe azok a tankönyvek, amelyeket orosz barátaink írnak meg, ahol az orosz medve „megmentette” a baráti magyar seregeket Világosnál, és ahol a világháború utáni megszállást „kölcsönös barátság és felfűtött, odaadó, kölcsönösen beleegyezett szerelem” fogadta? Hiába. Ezek ugyanazok ugye Apa?
