Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz-kormány gyakran folyamodnak olyan retorikához és politikai eszközökhöz, amelyeket sok kritikus szerint a demokratikus normáktól való eltérés, idegengyűlölet gerjesztése, sőt a történelmi traumákat (például a náci múltat) felidéző módszerek jellemeznek.
A „poloska beszéd” – amelyet Orbán 2025.03.15-én kampánybeszédében alkalmazott – emblematikus, káros és önpusztító volt, ami szimbolikusan lezárta a Fidesz eddigi, látszatra pragmatikusabb korszakát.
A kormánypárti retorika egyre nyíltabban utal egy etnikailag és kulturálisan homogenizált, zárt Kárpát-medencei társadalom kialakítására, ahol a „nem kívánatos” csoportok (bírók, bevándorlók, újságírók, külföldi és belföldi értelmiség – vagy ellenzéki értelmiség) teljes kirekesztése, kisöprése a cél – a program.
Ezzel szemben a Magyar Péter által vezetett Tisza Párt egy olyan társadalmi modellt kínál, amely a szolidaritás és a megbocsátás kultúráját helyezi előtérbe – akár a Fidesz-szavazók felé is.
A Fidesz 2010 óta alkalmazott illiberális modellje – amelyet Orbán „nemzeti érdek” keretbe helyez – gyakran a hatalom koncentrálását, a médiafüggetlenség leépítését és a civil tér ellehetetlenítését szolgálja. A „poloska” mint metafora (melyben a magyar embereket kártevőkhöz hasonlította) nem csupán visszatetszést keltő retorika, hanem egy olyan politikai stratégia része lehet, amely a félelemre épít.
Választások és társadalmi válaszút:
A 2026-os választások – bár formálisan szabadnak minősülnek majd – egyértelműen két különböző társadalmi modell közötti választás elé állítják a magyar választókat. A Fidesz nacionalista társadalomképe és a Tisza Párt nyitott és magyar társadalmat kibékítő víziója közötti szakadék nem csak ideológiai, hanem erkölcsi dilemma is. Mit válasszunk, a félelemre építő populizmust vagy a pluralizmus és a párbeszéd kultúráját?
A választás kimenetele nemcsak Magyarország jövőjét, hanem annak, a világban betöltött szerepét is meghatározhatja – és egyben tesztje lesz annak, hogy a demokratikus mechanizmusok mennyire képesek korlátozni a hatalom autoriter – egyre inkább fasizmusra hajazó tendenciáit.
