Belföld – komline.hu

júl302025 Szerző: SamNincs komment

Zátonyra futott egy Malom(kert) Tatán

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kristály Fürdő. A tatai élet egykori központja, amikor a nyár nem csak az izzadtságról szólt, hanem a vízről is. Most van helyette valami más. Valami… Malomkertnek nevezett izé. Nézzünk csak utána lakossági vélemények alapján! Azért látszik üresnek mert az szokott lenni. De legalább most véletlenül van benne víz. Vicces, de egy szlovákiai hajómalom adta az ihletet a tatai játszótér különleges eleméhez. Abban a városban ahol több malom is van mint ameddig a városvezetés képes volt együtt elszámolni. A Malomkert az egykori Kristály Fürdő helyén épült, de bár ne épült volna. Elvette annak a reményét, hogy Tata, a lassan eltűnő vizek és kiszáradó források városa végre kapjon egy olyan belvárosi strandot, fürdőt, ami gyorsan, könnyen elé...

Tovább olvasom

júl302025 Szerző: CarlosNincs komment

Digitális Honfoglalás

Belföld, Vélemények

Valami egészen nagyszabású dolog történik Magyarországon. Egy új korszak kezdődött, a Fidesz digitális honfoglalásával. Lovak helyett okostelefonokon, csatakiáltás helyett kommentekkel, kopjafák helyett pedig emojikkal ostromolják a szívünk mélyén megbúvó nemzeti érzést. Igen, elindultak a Digitális Polgári Körök, bár a Digitális Pancserok Köre, azonos mozaikszó használata mellett jobban leírná a jelenséget. Orbán Viktor és a rapszövegében fiatalkorú lányok megerőszakolását népszerűsítő Pityinger László, az első Digitális Polgári Kör alapító tagjai. Emlékezzünk csak: volt már Harcosok Klubja is, nem összekeverendő Chuck Palahniuk sötét társadalomkritikájával. Ez a klub nálunk nem alvilági verekedésekkel, hanem inkább klaviatúra-bénázással működött, helyesebben, nem működött. A harcos...

Tovább olvasom

júl222025 Szerző: AdiNincs komment

Cincérek között – Tárca Tatáról, az Angolkertből

Belföld, Megyei hírek, Minden más, Vélemények

Másnak kutyafuttató e táj - Lajos a cincér feljegyzései a nyár közepéről. A lombok halk zizegését csak a saját szívem lüktetése zavarja meg, miközben a fény sugarai tétován keresnek utat a borostyán sűrű szőnyege felé. Nyár van. Csend. Meleg. A Pezsgőgyár mögötti játszótér szélén pihenek. Ilyenkor szeretem az életet: nem zörög a város, nem üvölt a gyerek - mert ez a játszótér szerencsére csak elvétve zsúfolt, és ma az emberek is lusták még a zajongáshoz. Későn keltem, ahogy rendesen, mert így jó. A reggel a miénk. Mi, akik alacsonyan élünk nem vagyunk allergiások a nyugalomra, a csendre. Békés idillem azonban ma, szétcincálta egy harsány nőszemély! Szőke volt, de nem az a békés nádszálfajta, hanem az a rikácsoló, tipródó. Jobbra-balra rohangált, közben fennhangon követelte, ho...

Tovább olvasom

júl212025 Szerző: Nádai SomaNincs komment

Klár… kell? — egy elharapott politikai szitok

Belföld, Rendkívüli hírek, Vélemények

Most sajnálom csak igazán a kormányzó erőt(?). Tényleg. Őszintén. Mert az a helyzet, hogy "Klára - aki most nagyon kell" valami más lett. Szent? Hivatalosan nem, de gyakorlatilag - talán. Nem lehet, nem szabad bántani! Nem lehet belerúgni. Nem lehet sárba döngölni, nem lehet plakátokon patásként mutogatni, nem lehet belőle újra Gyurcsány asszonya, a baloldal sátáni küldöttje. Mert kell, kell a Klára a Fidesznek, jobban mint valaha! Szóval, amikor megláttam a képét egy frissen kiragasztott óriásplakáton, valahol a város szélén, nem a DK ugrott be. Nem is a Tisza. Nem is az, hogy már megint - vagyis még mindig kampány van - hiszen az elmúlt húsz évben Magyarországon 4 évig tart minden adott kampányidőszak. Nem az hogy választás lesz valamikor több mint 250 nap múlva. Nem az, hogy ugy...

Tovább olvasom

júl212025 Szerző: SamNincs komment

A gödör, a kisebb gödör és a többiek

Belföld, Megyei hírek, Vélemények

Tatán, az Ady Endre úton, ott, ahol a Sparhoz kanyarodsz jobbra, van egy életveszélyes hely. Régen is volt – és most is van. Egy végtelenül gonosz és alattomos aknafedél. Egy nagy, gonosz lyuk... -illetve, azóta lett belőle egy kisebb de még mindig retteghetünk. Íme, a megtestesült gonosz! Aki járt már arra, tudja a koreográfiát: kicsit lassítasz, kicsit húzódsz, vagy a padkára, vagy a felezőre, mikor milyen nap van. Közben a belső sávban haladók szívükhöz kapnak, mert épp közelíted hozzájuk a kasznidat. Helyi szokás ez. Egyfajta reflex, tatai reflex. „Életveszély!!!” – zúgott fel a városvezetés a Facebookon, persze csak miután megrendelték a javítást. Az előző tíz - húsz évnyi életveszély valahogy nem ütötte meg a nyilvánosság ingerküszöbét. De hát ne legyünk kicsinye...

Tovább olvasom

júl212025 Szerző: SamNincs komment

A múlt újra meg újra visszalő, 2025 – a Patara margójára

Belföld, Megyei hírek

Tatán járunk, 2025-öt írunk, Patara van. Aki járt már rajta, pontosan tudja, mit jelent ez: füst, puskapor, vásári zsivaj, csattogó kardok, harcias várkapitány és a szokásos: „húzzál már kötél másik oldalára, kisgyerek!” típusú várkapitányi kioktatás, szín tiszta bunkóság vagy szerepbe égett emberek és porladó kövek. Egy történelmi fesztivál, ami az idő múlásával történelmi emlékké válik – saját magától. A Patara egyébként régóta stabil pontja Tata naptárának. Van benne valami megbízható: ha egyszer láttad, láttad az összeset. Unalmas. Az idei is pontosan olyan, volt mint a tavalyi – vagy az azt megelőzők. Igazi karakterek nélkül, a ZOFI közreműködésével, egyre inkább semmitmondó. Talán kicsit gyengébb, bár ezt már tavaly is mondtuk. Az infláció sem kímélte: 4000 a belépő, 250...

Tovább olvasom

júl152025 Szerző: SamNincs komment

Kórház az út szélén – tatabányai pszichiátria

Belföld, Megyei hírek, Vélemények

– Közeledek az épülethez, a levegő furcsán nyirkos, mintha maga a ház lélegezne nehézkesen. Apám már két hete bent van. Nem beteg úgy igazán – inkább elfáradt. Idős, néha zavart, de még mindig ő az, akire a legélesebb pillanataimban is csak felnézni tudok. Egyike azoknak, akik megmaradtak embernek idős korukra, méltósággal. A KEMMA szerint minden rendben. Jó hely ez, gondolom, elfogadom. Aztán belépek... – Nem szedálták őket – röhög fel valaki, aki a bejáratnak dőlve próbálja a falat megbizonyosítani arról, hogy még létezik gravitáció. Két félmeztelen beteg ember verekedik a folyosón, mintha az egész jelenet csak egy félresikerült színházi előadás lenne. Egy orvos – legalábbis úgy tűnik – holdkórosként csoszog elém. Megáll, néz, majd elfordul. Akart mondani valamit? Sosem derü...

Tovább olvasom

júl152025 Szerző: SamNincs komment

Víz – Zene – Virág – Hangzavar Fesztivál

Belföld, Megyei hírek, Vélemények

Az alapötlet a múzeumból jött, még a régi időkből, amikor Tata valóban szeretett volna virágot adni a lakosainak. Nem rózsaszirmot szórni a pénz nyomára, hanem bokrétát kötni – közösen. Akkor még a vár volt a szív, és nem csak a díszlet. Akkor még virágparádé volt, nem kereskedelmi invázió. Aztán jött a Művelődési Ház, újraélesztette az ötletet. Majd a Bíró Endre-féle megálmodás kiköltözött az utcára. Véleményem szerint jobb volt mint most. Emberléptékűbb. A tataiak öntözgették, locsolgatták, ápolták, ahogy egy saját kerttel szokás. De most... , amikor a virág mellől rakétavető kacsint vissza a látogatóra, valami elmozdult, félrement. A kezdet, az üzenet elkopott, az árlisták meghíztak, zajosabb és személytelenebb lett. Szentessy Éva érdemeket érez, tulajdont az emlékek fölöt...

Tovább olvasom

jún282025 Szerző: Nádai SomaNincs komment

Zártkertek, új lehetőségek– avagy egy második esély a zártkertek kivonására 2025.06.26-tól

Belföld, Gazdaság, Rendkívüli hírek

Az valami egészen mélyen magyar, ahogyan a zártkerti ingatlanjainkkal bánunk. Ott állnak a domboldalon, a térképen csak foltok, helyrajzi számok az utolsó telek szélén, olykor bozóttal benőtt ösvényeken megközelíthető – néha egy elfelejtett családi történet tanúiként, máskor egy nyugdíjas álom beteljesületlen kereteként. Hívtuk már őket gyümölcsösnek, szőlőhegynek, kiskertnek. Aztán csak „zártkert” lett belőlük. Zárt, nemcsak jogilag, hanem egyre inkább fizikailag is - elgazosodott, elhagyott, elkerített. Ahol egykor szőlőprés nyikorgott, most vadrózsa kúszik a rozsdás vaskapura. Nem művel már itt senki semmit – az életvitel, a ritmus, más lett a világ... A napi ingázó, a városi ember nem ér már rá a kiskerti permetezésre, metszésre, kapálásra, a gyerekek sem rohangálnak már a so...

Tovább olvasom

jún172025 Szerző: Nádai SomaNincs komment

Palapara – az azbesztről néhány szösszenet

Belföld, Rendkívüli hírek

Van valami különösen hátborzongató abban, ahogy az évszázados betontörmelék és a 21. századi magyar valóság találkozik. A volt Eternit-gyártól nem túl távol, a föld alatt lapul egy csendes, de halálos örökség, az azbeszt. Nyergesújfalun és Lábatlanon persze ma is sok felé ott a gyilkos por, az évtizedek óta földre hulló azbeszt mikroszálai. A gyárat ugyan leállították, de az anyag egy része a környéken maradt és a lappangás pedig akár 2035-ig is eltarthat. Lőrinci, Selyp, Heves megye is feltette már magának ezeket a kérdéseket, hol marad Komárom Esztergom Megye? A régi tetők: hullámpalák, csövek, nem tűnnek veszélyesnek… amíg fel nem törik a felületük és elkezdenek szálakra lebomlani. Egy 'palás épület' a lakóközösségében egy igazi csendes gyilkos: az azbeszt nem lát, nem hall – csa...

Tovább olvasom