A fák csak útban … Angolkert – Tata
Az angolkert ha nem tudnád - nem más, mint a XVIII. század brit arisztokrácia trükkje - úgy tettek, mintha visszaadnának egy területet a természetnek, csak közben mindent gondosan megterveztek a „spontán szépség” jegyében. Kanyargó utak, ligetes fák, patakok, műromok – a szabálytalanság katonás pontossággal kimérve. A barokk merevségét kidobták, mint a megunt ruhákat, helyette jött az „ideális táj”, ahol a fű is úgy nő, ahogy a kertész mondja neki. Megrajzolták hozzá a nagy angol álmot - Magyarországon először Tatán. Az angolkert így lett a természetnek álcázott, mesterien megrendezett színház – ahol még a spontán madárdal is valószínűleg engedéllyel szól.
Tatán járunk, az Angolkertbe lépve, a málott griffes szobrok előtt lépdelve egy olyan kovácsoltvas kapun haladunk át, amelyet ép...









