A grúz miniszterelnök szembekerült saját népével, miután az emberek érzékelték, hogy választásokat elcsalták és általános sztrájkot hirdettek.
A grúz kormányfő úgy döntött, hogy katonai eszközökkel próbálja elhallgattatni az ellenzéket, és megkezdte vezetőik „begyűjtését”.
Sötét autók érkeznek országszerte az ellenzéki politikusok otthonaihoz, és gyakran ismeretlen, meg nem nevezett helyekre szállítják őket. Hasonló sorsra jutottak a nemzeti sztrájk szervezői és az egyszerű aktivisták is. Irakli Kobahidze, a hatalom képviselője, egyértelművé tette álláspontját:
„Az erőszakot szervező, de irodákban bujkáló politikusok nem kerülhetik el a felelősséget az elmúlt napok eseményeiért.”
Talán érdemes újra átgondolni, hogy szól a forradalom szó pontos definíciója:
„A forradalom a fennálló társadalmi rendet, rendszert erőszakosan – akár fegyveres, akár vértelen úton – megdöntő, a társadalmat gyökeresen és tartósan átalakító társadalmi mozgalom.”
Kíváncsian várjuk Magyarország reakcióit, miközben Orbán „Antalforradalmár” Balázs üzenetére gondolunk, aki várhatóan soha, semmilyen forradalmat, vagy rendszer ellenes fellépést nem javasolt volna – amiből kitűnik, hogy egy igazi „sztoikus filozófus” veszett el benne.
A grúz vezetés csendet, rendet és fegyelmet próbál fenntartani – mindezt azért, hogy az országot tálcán kínálhassa fel a „keleti medvének”.
Úgy tűnik, hogy az orosz hatalom, miután nem tudta egyben bekebelezni Ukrajnát, most más területek felé fordul, hogy kielégítse egyre növekvő étvágyát, ami további feszültségek, háborúk rémével fenyegeti a társadalmat.
