A kormánypropaganda már kétségbeesetten hirdeti a „jó kilátásokat”, mint egy jól felépített cirkuszi előadást: mindenről beszélnek, de semmit sem mondanak, fényt ígérnek az alagút végén, a modern Napkirály – Orbán fényét de csak vakítanak azzal, hogy a globális politika, az időjárás, sőt, még a nap keringése is csak azért működik, mert egy ember valahol Budán, úgy döntött, hogy minden ő körülötte forog.
„Még egy kis bizalom, még egy kis idő” – könyörög a propaganda, mintha bárki is hinne nekik, de közben már világos, hogy a játék nem erről szól, hogy a zsebük még nincs eléggé tele és persze nem vesznek vissza az ‘arcból’ vagy a piszkos módszerekből.
Ma épp az euró árfolyama szakadt be, a pénzünk értéke az ablakon repül ki lassan, mindeközben az MNB palotája épül-szépül, színházteremmel gazdagodik, káprázatos díszletek, de a benne tárolt pénz lassan, de biztosan elromlik, a funkcióját nem találja.
Vajon újat keres?
Új Versailles?
Persze, mindent előre elterveztek – csak épp a „rendszer” nem tanult semmiből, és a jóléti ígéretek a semmibe vesznek. A propagandagépezet pedig továbbra is azt súgja: „Még egy kis türelem, majd jövőre jó lesz!” Nem olyan ez mint egy csalfa visszhang?
A szakszerűtlen és alaptalan ígéretek teljesen súlytalanok, nem fedhetik el a tényeket, a kormány mégis igyekszik lenyomni a torkunkon a „csodát”, amit ők hoznának.
Emberek. Tényleg jók a kilátások. Az első sorból láthatunk egy olyan pofára esést, ami végleg eltünteti ezt a korrupt társaságot az ország éléről.
A kérdés már nem az, hogy mikor, hanem hogy meddig hagyjuk még, hogy a szemünk előtt zajló színjáték és a romló forint árfolyama elterelje a figyelmünket.
Déjà vu?
A párizsi nép is akkor vonult a királyért Versailles-ba, amikor az állam már nem tudott fizetni csak ígérni. Most vajon azt fogjuk látni, ahogy a dühös nép a Karmelitához vonul, hasonlóképp?
