Van egy régi mondás: „Nem a pénz boldogít, de azért nem árt, ha van.” Nos, manapság úgy tűnik, pénz nélkül nemhogy boldogság, de sokaknak még egy kiló kenyér is nehezen érkezik az asztalra. Az infláció, az energiaárak szárnyalása és a lakhatási válság egyre szorosabbra húzza az emberek nadrágszíját.
Ha ez a szíj erős anyagból készült, azaz a család, kötelékei mentén kisegíti egymást nem szakad el, de van akinek a húzás közben már el is szakadt, és van akinek szíja sincs…
Vizsgáljuk meg, miért fáj mindez, és gondolkozzunk végre együtt mit tehetnénk, hogy ne csak túléljünk, hanem végre fellélegezzünk!
Az inflációról…
…elég nehéz tisztán és egyszerűen, mindenki számára érthetően írni, de talán valami olyasmi, mint egy romlott barátság: egyszer csak észreveszed, hogy a barátod vagy esetenként a kormányod, akire úgy érezted biztosan számíthattál, elkezdett apránként cserbenhagyni.
Erről persze nem beszél, mást állít – hiteget, mosolyog rád és nagyokat hallgat, aztán szembejön, vagy hátulról és méltatlanul, önelégülten elbánik veled miközben csak a saját hasznát nézi, esetleg másra vagy épp rád fogja az egész problémát amivel képtelen megküzdeni.
…tegnap még 500 forintért vásároltál egy zacskó chipset?
…ma már 800 ért sem kapsz?
…a fizu ugyanannyi?!
Ha közepesen gazdagnak számítasz Magyarországon, lehet hogy van a bankban egymilliós megtakarításod úgy, hogy még hiteled sincs, de holnap ez hirtelen csak 800.000-et ér, jövőre meg 500.000-et .. aztán pislogsz hogy hé, ki vitte el a felét?
Csak csendben, csak halkan – így súgom meg, ahogy ebben az országban elvárt beszélni, ha már nem bólogatsz a „hibátlan emberekből” álló hatalomnak… – nem Soros vagy Brüsszel volt az, nem is a Tiszán folyt le…, bizony-bizony ez a több mint egy évtizede regnáló hatalom sara, Magyarország kormányának hibás gazdaságpolitikája az oka, melyet rosszabb esetben te magad is támogattál – van ilyen, hibázunk, merj szembenézni vele!
De miért ilyen makacs ez az infláció?
A válaszok egyszerűnek tűnnek és szokás szerint hárítanak – a költségek mindenhol nőnek…!
A gyártók drágábban veszik az alapanyagokat, a szállítás is drágább az egekbe szökő üzemanyagárak miatt, és mindez végül a vásárlók nyakába zúdul…- és ha eleget halljuk, akkor ezt el is hisszük.
A vezetőség közben azt mantrázza: „ez csak egy időszakos jelenség, mindjárt nagyon jó lesz, csak szavazz rám megint…” – mi pedig próbáljuk elhinni, miközben az akciós polcokat pásztázzuk.
És mégis, mi a megoldás? Talán a béreknek kellene követniük az árakat?
Felmerül egyrészt, hogy mit érünk vele, ha a bérek lassabban növekednek mint az árak? Kit nyugtatna meg egy havi bruttó egymilliós fizetés mondjuk a jelenlegi 500.000 Ft/hó helyett, ha közben minden ár a duplájára, sőt láthatóan – a KSH nevetségesen kiügyeskedett adataitól jelentősen eltérően – ennél is meredekebb drágulásokat tapasztalunk a való világban, a szolgáltatások vagy az alapanyagok terén?!
Persze egy kis áfacsökkentés sem ártana, – legalább az alapvető élelmiszerekre – hogy legalább a tej és a kenyér ne számítson luxuscikknek. Ettől persze nem leszel egészségesebb, csak kevésbé éhes, de ez a mai cél, ez a helyzet MAgyarországon.
Az energiaárak és megosztott közösségek – avagy a fűtött szoba új definíciója…
…valaha, a fűtött szoba azt jelentette, hogy kényelmesen ülsz otthon, és élvezed a melegséget miközben a tágabb család, barátok és ismerősök beszélgetnek egymással, együtt.
Ma már azt jelenti, hogy két pulóverben vacogsz egyedül, és reménykedsz, hogy a számlád nem lesz magasabb, mint a fizetésed.
Nem vagy kíváncsi másokra és nyugalmat attól vársz ha nem beszélsz a problémáidról vagy helyzetedről, nehogy egyetnemértésbe ütközz ami csak növelné a feszültséged.
Valamikor a 80-as 90-es évek alatt nagyon nem ilyen volt a társadalmi hangulat, megkereshetnénk hol és hányszor siklott ez ki, hogy megtaláljuk egy élhetőbb utat.
