Naná – de ez nem valami szerencsétlen véletlen.
Ez bizony Trump nagy (szín)játéka. A Müncheni Biztonsági Konferencia ezt keretbe is foglalta: Európa kijátszása, Putyin helyzetbe hozása, a szélsőjobb erősítése – mind-mind egy nagyobb terv része?!
De vajon mi a terv?
Vegyünk egy laza erkölcsi rugalmassággal megáldott idős bácsit, aki már úgy tekint a világra és a hátralévő pár évére mint egy bónusztájékra. Ezt a ‘készségét’ Trump az ingatlanbizniszben csiszolta ki, ahol megtanulta: aki erős lehet, azt időben le kell nyomni.
Amerika tehát Ukrajnáról tárgyal, de valójában Ukrajna nélkül, lassan kihátrál a konfliktusból, de azért még önti bele a pénzt, miközben folyamatosan kioktatja Európát. Ha az európai elit nagy része műveltebb, tapasztaltabb és okosabb is, mint Trump vagy épp hűséges alelnöke, J.D. Vance, mégis tehetetlen, míg az erkölcs útján ‘próbál’ járni, pislogó zöldfülűnek tűnik a pókerasztalnál, szemben pedig bűvészek és profi hamiskártyások ülnek napszemüvegben.
Európa persze nem tehetetlen: gazdasága, tudásanyaga és világkapcsolatai továbbra is erősek, ám Trump és a mögötte állók csendben formálják a jövő világpolitikai viszonyait – mindent vinne, kiabál, összezavar, akár vakon is all-in-t mond. Nekem ez egy orbáni színjátéknak tűnik, csak épp nem a Kossuth téren vagy a brüsszeli parlament épületében játsszák, hanem egy kissé Broadway-stílusban átfogalmazva. Az amerikai verzió így sokkal inkább az Ember Tragédiája, míg a magyar színdarab egyre inkább Don Quijote történetévé válik.
Szíria
Mindeközben Oroszország is mozgolódik, de Szíriában sem megy minden terv szerint. Az orosz bázisok megtartása kulcskérdés, de az Asszad-rezsim bukásával ez veszélybe került. Moszkva pragmatikus: pénzt és támogatást ígér az új vezérnek, Ahmed al-Saraának, de az EU és az USA is nyomást gyakorol, hogy az oroszokat kihajítsák. Szép szavak ide vagy oda, az orosz hadsereg már 2024 végén elkezdett csomagolni. A tartuszi kikötőből hajók indultak, a latakiai légitámaszpontról szállítógépek startoltak.
Az orosz jelenlét csökkenése új helyzetet teremt: az erőkivetítési képesség romlik, a közel-keleti és afrikai műveletek akadoznak. És miközben Oroszország lavírozik, Amerika kavar, Európa pedig próbál nem kisodródni, egy biztos: a világpolitikában mindig van valaki, aki a káoszból akar profitálni. Most csak annyi a kérdés, hogy kinek sikerül – tartok tőle, hogy – a nevető ‘negyediknek’ – Kínának van erre a legjobb esélye.
