Techet Péter cikke-Die Pressa – Ausztria
A nyilvánosságban egyre hangosabban figyelmeztetnek Ausztria lehetséges “Orbanizációjára”.
Ami Magyarországon 15 éve valóság, és 2023 ősze óta Pozsonyban is megkísérelnek – nevezetesen a liberális demokrácia autokrata-populista lebontását -, az Herbert Kickl kancellársága alatt Bécsben is fenyegetne. Prága is hamarosan követheti ezt, hiszen Andrej Babiš idén jó eséllyel megnyerheti a parlamenti választásokat.
A program nem titok
Kickl és Babiš pártjai az Európai Parlamentben ugyanahhoz a frakcióhoz tartoznak, mint Orbán Fidesz pártja. Ha hozzávesszük a szlovák Robert Ficót vagy a horvát Zoran Milovanovićot, akik baloldali populista nacionalisták, valamint a lengyel PiS-t, amely az ukrajnai konfliktus miatt még nem tartozik Orbán pártcsaládjához, akkor egy kép rajzolódik ki az európai antieurópai, autoritárius-populista erőkről, amelyek egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Programjuk már régóta nem titok: Orbán 2009-ben kijelentette, hogy „csak egyszer, de akkor alaposan” kell nyernie, és 2014-ben büszkén bejelentette, hogy Magyarország már nem liberális demokrácia, hanem „illiberális állam”. Kickl csodálja Orbánt, és hasonló politikát kíván megvalósítani.
Különbségek Magyarország és Ausztria között
Azonban lényeges különbségek vannak Magyarország és Ausztria társadalmi és alkotmányjogi struktúrái között. Magyarországon a többségi választási rendszer lehetővé teszi Orbán számára, hogy a szavazatok fele alatt is kétharmados többséget érjen el – az osztrák arányos választási rendszerben ez lehetetlen lenne. A szövetségi rendszer és a (megrendült) társadalmi partnerség is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek megnehezítik a Magyarországéhoz hasonló abszolút hatalomkoncentrációt.
A poszt-kommunista üresség Magyarországon
A társadalmi szinten is különbségek vannak. Ausztriában még mindig széles körű liberális-demokratikus konszenzus uralkodik, amely még a konzervatívoknál is gyökeret vert. Magyarországon ezt a konszenzust már az 1990-es években felmondták a jobboldali konzervatív erők. Orbán ki tudta használni ezt a törést, hogy egy szétválasztó és polarizáló ideológiát építsen ki. A demokratikus hagyomány Magyarországon gyengébben gyökerezik.
Kiéheztetett jóléti állam Magyarországon
Ráadásul Orbán szinte darwinista szociális és gazdasági modellt követ, amely szisztematikusan kiéheztet olyan közszolgáltatásokat, mint az egészségügy és az oktatás. Az FPÖ aligha lenne hajlandó a jóléti államot ilyen mértékben lerombolni.
Következtetés
Ausztria – legalábbis középtávon – jogilag és a civil társadalom szintjén még jól fel van vértezve az Orbán-rendszer kialakulása ellen. De ahhoz, hogy megakadályozzuk, hogy hosszú távon a tekintélyuralmi tendenciák még a társadalmi jólétet is aláássák, időben fel kell ismerni és fel kell venni a harcot az Orbán-rendszer veszélye ellen.
