Durrogás, közöny, cserbenhagyás: szilveszteri horror az állatoknak
Az év utolsó napja az emberek többsége számára az ünneplés és a boldog újév reményében telt jókedv időszaka. Az állatok számára azonban – különösen a házikedvenceknek és a vadon élő élőlényeknek – a szilveszter a rettegés és a kiszolgáltatottság időszaka. Az emberek szó szerint elégetik a pénzüket a színes durranásokért, a tehetősebbek pedig villáik kertjéből sokszor tömegesen lövik fel ilyenkor a rakétáikat.
Tata, a világviszonylatban is jelentős vadlúdállomány védelmében, komoly lépéseket tett, de a lakosság szabálykövetése nélkül ezek a lépések inkább csak helyben toporgásnak tűnnek.
A durrogást, tűzijátékok és petárdák használatát a város szigorúan tiltja – joggal. Mégis, minden évben akad néhány, a természet és közösség iránt érzéketlen „ünneplő”, aki szándékosan lövi a tavak fölött az égre szánt pirotechnikát, káoszt okozva az éj sötétjében alvó madárvilág soraiban. Bár az őrszolgálatok próbálkoznak a szabályok betartatásával, szinte lehetetlen ekkora területen tetten érni az elkövetőket.
Az emberi közöny ára
Nemcsak a vadállatok szenvednek: a háziállatok, különösen a kutyák és macskák, a szilveszteri durrogás és fények áldozataivá válnak.
Csányi Vilmos, a neves etológus, korábban több alkalommal kifejtette véleményét az állatok viselkedéséről és érzéseiről, ami alapján a szilveszteri tűzijátékok és durrogások hatásairól is releváns következtetéseket vonhatunk le.
A kutyák például rendkívül érzékenyek a hangos zajokra és hirtelen ingerekre. A tűzijáték hanghatásai gyakran pánikreakciót váltanak ki belőlük, ami szökéshez, sérülésekhez, vagy akár hosszú távú pszichés problémákhoz vezethet.
A kidobott állatok sorsa
„Egy autó fékez, majd lehúzódik. A hátsó ajtó kinyílik, és egy kutya kigurul az út szélére, egészen az árokba. A kocsi gázt ad, a kutya feltápászkodik, és futni kezd – fut, ahogy csak bír, hátha utoléri szeretett gazdáját. De az autó túl gyors, a kutya végül kimerülten megáll. Körbenéz: rémült, kétségbeesett, elhagyatott. Próbálja felfogni a felfoghatatlant. Hova kerültem? Hol van a gazdám? Mit tegyek? Merre menjek?
Egy másik autó közeledik, nagyot dudál; a kutya ijedten továbbrohan. Menekül, majd megint megáll, keres. Éhesen, szomjasan, napokig bolyong. A helyi kutyák ugatják, az autók elzavarják, az emberek elkergetik, néha belerúgnak – ő mégis kitart. Keres, halálig, mert hátha egyszer újra megtalálja a szeretett gazdáját…”
A menhelyek országszerte túlterheltek, és a helyzet sokszor válságos. Az ellátmány és a kapacitás terén óriási különbségek mutatkoznak: míg egyes nyugat-magyarországi menhelyek néha annyi konzervet és adományt kapnak, hogy alig tudják hova tenni, addig például keleti országrészben sok helyen önkéntesek nélkül a „bennlakók” ellátása is ellehetetlenülne.
A hazai állatvédelem helyzete napjainkban kritikus. Az emberek problémái, a politikai csaták és a gazdasági nehézségek elviszik a figyelmet. A különböző szervezetek és menhelyek munkája rendkívül fontos, ám a forráshiány és a jogszabályi környezet ellehetetleníti őket. Az állatvédelmi törvények általában nem elegendőek a valódi változások eléréséhez.
„az állatvédelem területét üzleti és politikai érdekek kezdik dominálni” (Gémes Krisztiánné – MÁOSZ korábbi elnöke)
Gémes úgy véli, hogy a döntéshozók eddig csupán a jéghegy csúcsát kapargatták, és sürgeti a jogszabályi változtatásokat egy országos ivartalanítási program keretében. Sok menhely küzd a túlzsúfoltsággal, hiszen évente több ezer kóbor állat kerül az utcára. A kutyák és macskák ivartalanítása kulcsfontosságú lépés lenne a túlszaporodás megállításában. Jelenleg a legnagyobb problémát a gazdátlan állatok tömeges megjelenése jelenti. Az állatok életkörülményei sok esetben tarthatatlanok.
A MÁOSZ volt elnöke azonban kifejtette, hogy a civil állatvédelem két részre szakadt: az egyik csoport valóban az állatokért dolgozik, míg a másik inkább az állatokból próbál hasznot húzni. Ez a megosztottság tovább bonyolítja az állatvédelem helyzetét Magyarországon
Mindeközben az állatgyógyászat költségei széles skálán mozognak, ami jól mutatja, hogy egy házi kedvenc gyógyítása komoly anyagi terhet jelenthet. Például egy alapvető karomvágás 3.500 Ft, míg egy életvégi eutanázia (elaltatás) 15.000–35.000 Ft testsúlytól függően. Az ennél bonyolultabb beavatkozások, mint egy nagytestű kutya térdműtétje, akár 250.000 Ft-ba is kerülhetnek, a gerincműtétek pedig még ezt is meghaladhatják. Az olyan rutinkezelések, mint egy veszettség elleni oltás 10.500 Ft, jól mutatják, hogy gazdátlan kutyaként gyógyulni szinte lehetetlen – „de a haláluk – ami olykor megváltás – sincs ingyen…”
Hogyan Segíthetünk? Hahó Emberek … Hahó Menhelyek!? Kérdések az Önkéntességről és a Támogatásról
A lakosság tudatossága sajnos továbbra is alacsony. Sokan nincsenek tisztában az állatok alapvető jogaival és szükségleteivel.
Még ma is látni láncra kötött kutyákat, akik rövid szőrrel kénytelenek a hidegben fagyoskodni, ráadásul sok esetben megfelelő élelem és víz nélkül. Sajnos Tata sem kivétel ezen problémák alól!
Elhanyagolt kennelek, bántalmazott és szenvedő állatok mutatják az emberi tudatlanság és közöny fájdalmas következményeit. Az emberek ragaszkodása sokszor inkább a saját önzésükből fakad, mintsem abból, hogy mi lenne a legjobb egy másik élőlény számára. A felelős állattartás nem csupán szeretetet, hanem odafigyelést, törődést és az másik élőlény igényeinek megértését is jelenti. Itt az ideje, hogy ezen a téren is előrelépjünk.
Az állatvédelem oktatását gyermekkorban fontos lenne az iskolai tananyagba illeszteni, így az iskolákban be lehetne vezetni az állatvédelmi nevelést.
Személy szerint túl ritkának tartom az állatvédelmi eseményeket és még szegényesebbnek ezek népszerűsítését. Talán az önkénteség intézményét is ki lehetne bővíteni a középiskolai közösségi szolgálat ezirányú felhasználásával. Az állatvédelmi szakemberek támogatott továbbképzése is indokolt lenne, míg a tudományos háttér segíthetne a gyakorlatba átültetni a legjobb megoldásokat, hiszen a szakmai tapasztalatok megosztása elengedhetetlen a jobb eredményhez. Tematikus rendezvényeket és iskolai vetélkedőket is lehetne szervezni – az ehhez köthető fórumok és workshopok kiváló lehetőségeket biztosítanak a fejlődéshez.
Az Állatvédelem Válsága: Miért Nem Elég a Politikai Propaganda?
A „politikai állatvédelem” megjelenése óta szinte minden pártnak van állatvédelmi programja, de a valós intézkedések helyett sok esetben csak szavazatszerzésről van szó. Az állatvédelmi alapítvány működésének beindítása, valamint a Nemzeti Állatvédelmi Tanács megalakulása után a politikai érdeklődés ellenére a valódi változások még mindig váratnak magukra.
Az állatvédelmi törvények szigorítása elengedhetetlen. Az állattartás feltételeit is újra kellene gondolni, ám a gyakorlatban ezek nem oldják meg a problémákat. A legnagyobb gond az, hogy a kóbor állatok száma egyre növekszik, miközben a menhelyek kapacitása rendkívül alacsony, mindössze 9 ezer férőhellyel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy 600-1000 bajba jutott állatra jut egy menhely.
A megoldás Gémesi szerint nem a férőhelyek számának drasztikus növelésében rejlik, hanem a problémák gyökerének, a szaporodás megállításának kezelésében. Öt pontból álló komplex intézkedéscsomagot javasolt, amely az alábbiakat tartalmazza:
Országos Ivartalanítási Program: Szakemberek és civil szervezetek bevonásával mobil egységekkel kellene végrehajtani a programot, különösen a szegényebb területeken.
Beteg Állatok Kiválasztása: A gyógyíthatatlan állatok és az emberre veszélyes egyedek eutanázia lehetőségének megfontolása.
Ebösszeírás: Nyilvántartás létrehozása a gazdák felelősségre vonására és az állatok azonosítására.
Fenntartható Befogadás: A menhelyeken való befogadás fenntarthatósága érdekében, mivel jelenleg nagyon kevés kutya talál gazdára.
Állatvédelmi Munka Vidéken: Folyamatos állatvédelmi tevékenység fenntartása, mivel a problémák állandó jelenlétet igényelnek.
Talán hiányzik egy országos koordinációs központ is, amely összefogná a menhelyeket, kórházakat, állatvédő szervezeteket. Egy ilyen platform lehetővé tenné a gyors információcserét és az erőforrások hatékony elosztását – például, hogy hol van szükség sürgősen konzervre, orvosi ellátásra vagy önkéntesekre.
Önkéntesek aktiválása
Az önkéntesek toborzása szintén gyerekcipőben jár. Amíg egy nemzetközi program, például egy spanyol madárvédő egyesület vagy egy görög tengerbiológus hajó pontosan kommunikálja, mikor és milyen segítségre van szüksége, addig a legtöbb magyarországi menhely észrevétlen marad.
– Vajon van-e a közelemben egy olyan szervezet, amely örömmel fogadna önkénteseket?
Fogalmam sincs, mert az információhoz jutás akadályokba ütközik.
Marketinges kollégák, kérlek segítsétek jobban – többen ezt a területet!
Itt az ideje, hogy az állatvédelem ügyét végre komolyabban vegyük. Egy központi, könnyen hozzáférhető platform létrehozása nemcsak a szervezetek hatékonyságát növelné, hanem az érzékenyítés és oktatás területén is új lehetőségeket nyitna meg. Ha az emberek többet tudnának arról, hogyan segíthetnek helyben – legyen szó akár adományról, akár személyes jelenlétről –, az hatalmas előrelépést jelentene.
A szilveszter közeledtével ne feledjük: az állatok is a közösség részei. Az, hogy a durrogás és közöny miatt cserben hagyjuk őket, nem csak a legjobb barátaink árulása – a saját emberségünk felett is ítéletet mond. Az állatvédelmi mozgalom számára a jövő a fiatalok kezében van. A tudatos állattartásra nevelés nemcsak felelősség, hanem egy közös küldetés. Az állatokkal való bánásmód tükrözi a társadalom értékeit mert egy közös ügy.
