Hát hogy vagytok?” – a világért sem szeretném átírni Petőfi Sándor korszakalkotó versét, amelyben minden egyes szó szinte patikamérlegen mérettetett meg, mielőtt a verssorban elfoglalta volna helyét. Mégis így folytatnám most szívem szerint: hát hol vagytok?
De tényleg! A 22 hónappal ezelőtt kirobbant bicskei pedofil-botrány után most újra rettenetes és elborzasztó hírektől hangos ez a szerencsétlen ország. Kiderült, hogy egyes intézményekben, ahol gyermekek nevelését végzik elvileg, ki tudja már hány éve egyesek visszaélnek a kiszolgáltatottságukkal, a védtelenségükkel. Nem sorolom, milyen disznóságok, bűncselekmények derültek ki, mindannyian eleget hallottunk, hallunk róluk.
Mindannyian? Tényleg mindenki fel van itt háborodva? Nekem például hiányoznak a fideszes posztok, amelyek mélységesen elítélik a gyermekbántalmazást, a védtelen gyermekek testi és szexuális abúzusát, az állandó fenyegetettségben nevelkedést, és követelik a felelősségre vonást.
Emlékszünk-e arra, amikor a büszkeség menetére készült a főváros? Rogán karnagy magasba emelte kezét, és beintett a facebookos kórusának, mire azok egyszerre kezdtek posztolni a saját büszkeségeikről. Ránk dőltek a magas cukiság faktoros saját gyermekes, családos és unokás képek, mutatván, hogy ki mire büszke. Arról most ne értekezzünk itt, csak jegyezzük meg, hogy saját családtagjaikat használták fel politikai célokra a balgák, de mindegy is. Nekik belefért.
Szóval, „nagyurak”! Lehet most is posztolni, még akkor is, ha pont nem arról, amire büszkék vagytok! Háborogjatok, kérjétek ki magatoknak, hogy ez már elviselhetetlen nektek is, ami ebben az országban, a család- és gyermekbarát kormányotok vezetésével folyik! Hajrá! Ígérjük, mi, jóérzésű és még tisztán gondolkodó emberek telenyomjuk lájkokkal a posztokat, megpörgetjük az algoritmust!
Írta: Bertold Benn
(egy olvasónk)
