Az „élményszerű tanulás Rigó módra”, a terepgyakorlatok és a kiemelt ösztöndíjak vonzó lehetőségeket kínálnak azoknak, akik az NKE történelemtanár szakán kezdik meg tanulmányaikat.
A probléma a fentiekkel kapcsolatban akkor bontakozik ki, amikor kiderül, hogy ezek az ösztöndíjak állami pénzből, más egyetemekkel szemben kiemelkedően magas mértékben kerülnek biztosításra. Például az ország legrangosabb egyeteme, az ELTE, ahol a történelemtudomány és tanárképzés évtizedek óta kiemelkedő minőségű, láthatóan háttérbe szorulhat, mert ideológiai szempontból nem illeszkedik a jelenlegi hatalom narratívájához.
Ez nem pusztán az egyetemi autonómia megsértése, hanem egy olyan hosszú távú stratégia része, amely a történelemtanítás és az azt végző tanárok ideológiai irányítását célozza meg. A kormány így próbálja biztosítani, hogy a jövő nemzedéke már egy előre gyártott világnézetet sajátítson el, amely nem feltétlenül a sokszínűségre, kritikai gondolkodásra vagy a történelmi tények árnyalt vizsgálatára épül.
Mindeközben az NKE-be csábított diákok – akik a magas ösztöndíjak és ígéretes karrierlehetőségek reményében vállalják a képzést – egy rendszerváltozás árnyékában könnyen elveszíthetik ezt a „biztonságot.” Egy új politikai vezetés aligha finanszírozná tovább az előző rendszerre jellemző ideológiai alapú programokat. Az így képzett tanárok a szakmai hitelességüket is kockáztatják, ha egy politikailag meghatározott narratívát képviselnek.
Példa erre Rigó Balázs, Tata volt alpolgármestere akire vélhetően nem volt (tovább) hasznos ebben a pozícióban, aki politikai karrierjét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem irányába fordította. Az ő példája is azt mutatja, hogy a politikailag jól fizetett pozíciók gyakran nem tartósak: a rendszer kedvezményezettjei hajlamosak gyorsan eltűnni, amikor a hatalom gyengülni kezd. Azok, akik az ilyen vezetőkre alapozva választanak pályát, hamarosan csalódhatnak.
Ez az egész helyzet rávilágít arra, miért szükséges az oktatást teljes mértékben távol tartani a politikától. Az oktatás alapvetően a tudás, a kritikai gondolkodás és a szakmai fejlődés terepe kell, hogy legyen – nem pedig politikai eszköz vagy ideológiai agymosás színtere. Az, hogy bukott politikusok és rövid távú hatalmi érdekek formálják a jövő tanárait, veszélyezteti az oktatás hitelességét és minőségét.
Magyarországon és nemzetközi terepen – számos elismert kutató, tanár és oktató dolgozik, akik hosszú távon elkötelezettek a tudomány és a diákok fejlődése iránt. Az ilyen szakemberek biztosítják, hogy a tanítás ne a haszonszerzésről vagy politikai érdekek kiszolgálásáról szóljon, hanem a diákok valódi fejlődéséről.
A politika jelenléte az oktatásban nem csak rövid távú károkat okoz, hanem hosszú távon aláássa a társadalom fejlődési lehetőségeit. Az oktatásba nem szabad „beférkőznie” azoknak, akik néhány év alatt akarnak anyagi és ideológiai hasznot húzni, legyen szó egy egyetem vezetéséről vagy akár egy város irányításáról.
