Az alábbi írás az állatmenhelyekről és az emberi felelősségről szól. Próbálja bemutatni a problémát egy másik szemszögből. Ha van egy kis ideje, az olvasónak érdemes lassan haladnia; ha szereti az állatokat és a kutyákat, rászánni legalább három percet az értelmezésre.
Hazánkban több tízezer kutya él menhelyeken vagy hatósági telepeken, akik sokszor soha nem tapasztalják meg a szerető otthon melegét.
A menhelyek átlagos kapacitása körülbelül 125 kutya, de tíz menhely közül hatban jelentős túlzsúfoltságot tapasztalnak. Sok helyen a kutyák tartósan maradnak: évente átlagosan 278 kutya kerül be (de vannak nagyobb menhelyek, ahol ez a szám drasztikusan nagyobb), és jelentős részük akár évekig is ott marad — különösen az idősebb, nagytestű vagy fekete bundájú kutyák.
Kutyaszemmel (1 perces novella)
A menhely csendes volt azon az estén. A kifakult betonudvart már régen elnyelte a sötétség, csak a kennelek résein beszűrődő lámpafény adott némi derengést. Az apró testek összegömbölyödve pihentek rongyokon, de két kölyök még ébren volt: a rács résein keresztül bámulták a csillagos eget. Bogyó szájából halk nyüszítés hallatszott, egy sóhaj, amikor a nyári este égboltját apró fénysugár hasította ketté. Csillag, hugocskája, fekve figyelte testvére tekintetét.
– Mondd, te hiszel abban, hogy egyszer lesz gazdánk? – kérdezte Bogyó, miközben tekintetével a rácsok között derengő éjszakai égbolt fényeit kereste.
– Persze – mosolygott Csillag. – A rácsokon túl vár ránk az élet. Talán azért vagyunk most itt, hogy türelmesen várjunk arra, aki majd szeretni fog minket.
– Ugyan! A ketrec után nincs semmi! Onnan kevesen mennek el… és sokan soha nem térnek vissza. És különben is, hogy nézne az ki?
– Pontosan nem tudom… de érzem, hogy ott fény van, meleg van. Egy hely, valami olyan, mint anya volt. Ott bent volt.
Bogyó leereszkedett hugához. – Te még emlékszel rá?
– A puha meleg bundájára? A hangjára? Az illatára? Soha nem felejtem el! – válaszolta Csillag.
Bogyó egy ideig szótlanul nézett.
– Egy kert, ahol futkározhatunk? Egy kéz, ami minden este megsimogatja a fejünket? – kérdezte aztán, csak úgy magának, hitetlenkedve. De a hangja már azt súgta, hogy közben válaszolt is.
– Ostobaság! Szabadon futni? Nevetséges! Hát nem látod a rácsot? Nem érzed, milyen hideg a beton? Ha eddig senki se jött, miért jönne ezután bárki?
– Mert valaki biztosan vár ránk… csak még nem talált ide – felelte Csillag dacosan, még ha szavai fakón és halkan is csengtek.
– És ha soha nem talál ide? Ha egyszer csak vége lesz, és itt maradunk örökre, elfeledve?
– Én akkor is hiszek benne, hogy van valaki, aki nekünk született. Hogy odakint él egy Ember, aki kedves. Aki szeret. Akinek pont ránk van szüksége.
– Az Ember? Te még hiszel az Emberben?!
– Igen.
– Olyanban, aki majd kivisz minket innen? De hát sosem láttuk! Honnan tudod egyáltalán, hogy létezik?
– Talán nem úgy, ahogy egymást látjuk. De amikor kinyílik az ajtó, egyszer csak megérzed. Hallod a lépteit, érzed a kezének melegét. Kedvesen hív, amikor szomjas vagy, és vizet önt, vagy mikor egy pillanatra megsimogat. Ő lesz az. Az Ember. Barát, egy életre – és talán azon túl is!
– És ha nem értünk jön? Hát mindig csak másokat visznek el.
– Akkor is megéri várni! – lett egyszeriben hangosabb Csillag, és egy apró vakkantás is kiszaladt belőle. Tiltakozás volt ez a sors ellen – és még inkább a remény makacs állítása.
– Mert ha egyszer benéz ide, és meglátja a szemünkben a reményt, belénk fog szeretni. Muszáj neki… és akkor elvisz minket haza.
A két kiskutya elhallgatott. A távolból ismeretlen vonyítás hallatszott. Összebújtak hát a rongyon, és lassan elnyomta őket az álom. Az egyikük álmában füvet érzett a mancsai alatt, az orrában meleg illatokat, és hallott egy hangot – valaki hívogató, kedves hangját: „Gyere haza, kicsim.”
– Anya! – riadt fel Bogyó és Csillag szinte egyszerre, de csak a folyosón nyikordult halkan egy ajtó.
Léptek közeledtek, és valaki megállt a kennel előtt. A kulcs lassan fordult a zárban.
Odabent a két kölyök egyszerre emelte fel a fejét, szemükben ott csillogott a remény.
És mintha egyszerre suttogták volna: „Nyisd ki az ajtót – lehet, hogy téged vártunk?”
Tudtad?
…hogy az ebtelepeken tartott kutyák többsége – a jelenlegi rendszerben – elpusztul, kivégzésre kerül. Sok állat borzasztó állapotban kerül be: a kínzással felérő bánásmód, az éhezés, valamint a balesetekből eredő sérülések miatti betegségek miatt, a gyógyításuk pedig rengeteg pénzbe kerülne.
A sintértelepek – mert azok, hiába hívják ebrendészetinek – erre nem költenek, csak az állatvédő egyesületek által fenntartott telepek és menhelyek. Márpedig az állatvédelmi törvény szerint az állat gyógyításáról az állat tartója köteles gondoskodni.
A menhelyek legnagyobb kihívásai:
- férőhelyhiány, zsúfoltság
- pénzügyi gondok, különösen az állatorvosi ellátás és a táp beszerzése terén
- önkéntesek hiánya
- szakemberhiány, amelyet a menhelyek munkatársai súlyos problémaként élnek meg
Egyes menhelyek akár 400%-os kapacitáson működnek, különösen az utóbbi időszak drasztikus drágulásai idején, amikor az emberek nem tudják ellátni kedvenceiket a megemelkedett költségek miatt.
Magyarországon élő kutyák pontos száma hivatalos adatbázisokban nem elérhető, így csupán megbecsülni lehet. A NÉBIH „Kutyakötelesség” című kiadványa 2018-ban azt feltételezte, hogy Magyarországon közel másfél millió gazdás kutya él, és a gazdátlanok száma több tízezerre tehető.
Ugyanez az év azt is mutatta, hogy az emberek 36%-a lakik olyan háztartásban, amelyben legalább egy kutya is él. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2018-ban a háztartások száma 4 123 481 volt, ami azt jelenti, hogy a legalább egy kutyát tartó háztartások száma 1 484 453.
A The European Pet Food Industry becslése alapján 2020-ban a kutyás háztartások aránya 34% volt Magyarországon, a hatodik helyen Európában, Lengyelország és Románia (42-42%), a Cseh Köztársaság (41%), Portugália (38%) és Litvánia (37%) mögött. A KSH adatai szerint 2020-ban 4 126 849 háztartás volt, így a 34% körülbelül 1 403 128 kutyás háztartást jelent. Ehhez hozzá kell számolni a több kutyát tartó háztartások többletét, valamint a gazdátlan állatok számát, amelyet egyes szakértők akár 300 000-re becsülnek.
Az Eszkuláp Egyesület 2025 augusztusáig 239 kutyát fogadott be. A Noé Állatotthon, az egyik legnagyobb hazai menhely, több mint 1200 állatnak nyújt biztonságot, ebből több mint 600 állatot 2023-ban fogadtak be. A nyíregyházi Állatbarát Alapítvány tavaly 558 állatot (kutya és macska) fogadott be, de ők is küzdenek: az adományok fogyatkoznak, miközben az ellátási árak – például takarmány és energia – jelentősen megemelkedtek.
A hosszú távú megoldás az állandó ivartalanítás lenne, amelyre forrásokat kellene biztosítani – ez rengeteg életet mentene meg. Ennek nyomán országos szakpolitika kialakítására, szakmai összefogásra és teljes szemléletváltásra van szükség, hogy kezelni tudjuk a jelenleg rendkívül elkeserítő helyzetet.
Mi hisszük, hogy a helyzet megoldható, és meg is fogjuk oldani! Ezért kérjük, csatlakozz hozzánk, lépj kapcsolatba velünk az alábbi linken, és segítsd tudásoddal munkánkat – együtt segíthetünk azoknak, akiknek mások nem tudnak segíteni!
