NER – komline.hu

– Közeledek az épülethez, a levegő furcsán nyirkos, mintha maga a ház lélegezne nehézkesen. Apám már két hete bent van. Nem beteg úgy igazán – inkább elfáradt. Idős, néha zavart, de még mindig ő az, akire a legélesebb pillanataimban is csak felnézni tudok. Egyike azoknak, akik megmaradtak embernek idős korukra, méltósággal. A KEMMA szerint minden rendben. Jó hely ez, gondolom, elfogadom. Aztán belépek... – Nem szedálták őket – röhög fel valaki, aki a bejáratnak dőlve próbálja a falat megbizonyosítani arról, hogy még létezik gravitáció. Két félmeztelen beteg ember verekedik a folyosón, mintha az egész jelenet csak egy félresikerült színházi előadás lenne. Egy orvos – legalábbis úgy tűnik – holdkórosként csoszog elém. Megáll, néz, majd elfordul. Akart mondani valamit? Sosem derü...

Legyünk optimisták! Végül is, van, amit csak a padlóról látsz igazán és ennél lejjebb már nem igen lehetnénk – a kérdés mindig az, hogy fel tudunk -e állni. Ez az új magyar gazdaságpolitika üzenete, amit a kormány a legújabb óriásplakát-kampányával tálalt elénk - az önálló gondolataiktól megfosztott lakossága elé. Úgy tűnik, hogy még mindig szükség van a focis 'életképekre', hogy Viktor is megértse a helyzetet – talán egyszer olvassa majd ezt is. Az igazi nagy baj akkor kezdődik, amikor az edző már nem is tudja eldönteni, hogy elismerje a csapata gyenge teljesítményét, és azt mondja, hogy nem ment - aztán kezdjen el hazudni, hogy "most majd ugyanaz a brigád 2025-ben VB döntőt játszik", vagy inkább megjegyzi, hogy "igen, ahogy eddig is, mi vagyunk a legjobbak, csak valahogy mi...