szennyezés – komline.hu

Valahol a Vértes és a Gerecse magaslatai között között egy esőfelhő megremegett. Vihar készül. Alatta vaderényes tájat látunk, száz meg ezer évvel ezelőtt járunk, erdők mindenütt amerre csak a madár szeme ellát. Egyetlen csepp víz kiszakad belőle, és a felszín felé zuhan. Előbb egy falevélre pottyan, aztán átszivárog a mohán, az avaron, a földön, míg el nem éri a sziklát. Ott már nem halad tovább egyenesen. Keresi az utat. Oldalaz, csendben kopogtat. A mészkő rései, repedései, karsztüregei pedig meghívják. A vízcsepp elfogadja az invitálást, és elindul lefelé – egy hosszú, ismeretlen, láthatatlan úton, amit évezredek óta más cseppek is bejártak, a tisztulás hosszú útja ez. Ez a világ nem a mi világunk. Itt nincsenek utak, csak a vak sötét, cseppkövek, rejtélyes föld alatti patakok, ...

Van valami különösen hátborzongató abban, ahogy az évszázados betontörmelék és a 21. századi magyar valóság találkozik. A volt Eternit-gyártól nem túl távol, a föld alatt lapul egy csendes, de halálos örökség, az azbeszt. Nyergesújfalun és Lábatlanon persze ma is sok felé ott a gyilkos por, az évtizedek óta földre hulló azbeszt mikroszálai. A gyárat ugyan leállították, de az anyag egy része a környéken maradt és a lappangás pedig akár 2035-ig is eltarthat. Lőrinci, Selyp, Heves megye is feltette már magának ezeket a kérdéseket, hol marad Komárom Esztergom Megye? A régi tetők: hullámpalák, csövek, nem tűnnek veszélyesnek… amíg fel nem törik a felületük és elkezdenek szálakra lebomlani. Egy 'palás épület' a lakóközösségében egy igazi csendes gyilkos: az azbeszt nem lát, nem hall – csa...