Címke: Vidék

Az valami egészen mélyen magyar, ahogyan a zártkerti ingatlanjainkkal bánunk. Ott állnak a domboldalon, a térképen csak foltok, helyrajzi számok az utolsó telek szélén, olykor bozóttal benőtt ösvényeken megközelíthető – néha egy elfelejtett családi történet tanúiként, máskor egy nyugdíjas álom beteljesületlen kereteként. Hívtuk már őket gyümölcsösnek, szőlőhegynek, kiskertnek. Aztán csak „zártkert” lett belőlük. Zárt, nemcsak jogilag, hanem egyre inkább fizikailag is - elgazosodott, elhagyott, elkerített. Ahol egykor szőlőprés nyikorgott, most vadrózsa kúszik a rozsdás vaskapura. Nem művel már itt senki semmit – az életvitel, a ritmus, más lett a világ... A napi ingázó, a városi ember nem ér már rá a kiskerti permetezésre, metszésre, kapálásra, a gyerekek sem rohangálnak már a...