Az öngól is gól – üzente a Tisza párt elnöke egyenesen a miniszterelnöknek címezve, reagálva a Fidesz kommunikációs igazgatójának vállalhatatlan stílusban előadott pécsi produkciójára.
Menczer Tamás a Telex riporterének elárulta, hogy botrányos viselkedésével a közösségét igyekezett megvédeni. Azt a kérdést -a jóindulat jegyében- nem bontanám ki, hogy mit árul el arról a közösségről, és annak tagjairól, hogy ezt a viselkedést elfogadják, támogatják. Elég azzal foglalkozni, hogy mit sikerült elérnie vele. Mármint önmaga lejáratásán kívül.
A társadalomban elég egységes vélemény alakult ki az eset megítélésével kapcsolatban. Gyakorlatilag mindenki megszólalt, vagy írt róla. Az, hogy szinte órák alatt mémesedett el a történet, szintén azt igazolja, hogy ellenkező előjellel csapódott le a sztori, mint azt a hatalom várta. Persze látjuk, vannak, akik pozitív véleményt formálnak az esetről, de ők vagy ezért kapják a fizetésüket, vagy egyszerűen csak hívők, akik meggyőződésére a tényeknek nincs hatása. (Vagy éppen a Tények hatása alatt állnak) Volt is, lesz is egy ilyen réteg, nem kell rajta csodálkozni. Ahogy a laposföld elméletnek is vannak lelkes támogatói, úgy a Fidesznek is, és gyanítható, hogy jelentős az átfedés a két csoport között.
De nem ettől öngól ez a gól. Ezt a fegyvert élezték egy ideje. Tamásunk már hetek óta a nagy találkozásra készült, éppen ezért furcsa, hogy az egész verbális támadás az együgyű kicsizésre volt kiélezve. Hogy ezzel egyfajta hatalmi aszimmetriát, alá és fölérendeltségi viszonyt szeretett volna teremteni, vagy túlgondolom, és mindössze ennyire futotta, nem tudhatjuk. De egy biztos, a kommunikációs igazgató úr bicskája is beletört a tiszafába.
Azt már megszokhattuk, hogy Magyar Péter sikeresen hárítja az őt ért támadásokat, gyakran lesz a támadó fegyverből az ellentámadás, vagy egyszerűen a Tisza párt iránti szimpátia kifejezésének az eszköze. És most sem látunk mást. Eltelt néhány nap a kicsizős eset óta, éppen csak lazulnak az izmok az ökölbe szorult kezekben, és megjelenni látszik az új irány.
A kép egyelőre photoshop, de nem lepődnék meg, ha a Tiszánál beemelnék a „sok kicsi sokra megy” közmondást a politikai üzenetek sorába. Ha nem ők, akkor majd a szimpatizánsok megteszik.
Ez az igazi öngól. Nem csak a hetek óta épített stratégia kudarca, hanem az, hogy újra, sokadik alkalommal fordul a hatalom támadása az ellenkezőjére.
