Ha a bruttónemzetiösszes nem is, de az egy főre jutó miniszterelnöki interjúk és beszédek száma jelentősen nőtt az utóbbi időben. Persze az állítás fele csak akkor igaz, ha nagyvonalúan interjúnak tekintjük azt a műfajt, ahol a beszélgetőpartnernek mindössze az a feladata (jó esetben, ha nem készen kapja), hogy az előre megírt válaszokhoz frappáns kérdéseket találjon ki.
Nem volt ez másképp a hétvégi MCC Feszten sem. A miniszterelnöki megfejtések és látomások tartalmilag mindenképp, de sok esetben szóról-szóra egyeztek a tusványosi delíriummal, melynek egyik ikonikus pillanata volt, amikor a nagy vezető, a digitális honfoglalást, a Nemzeti Sport online kiadásának ánégyre nyomtatott változatának hátoldalára tollal írt jegyzetéből jelentette be. Mondjuk arra legalább láthatóan készült, míg az esztergomi beszélgetésbe az érdeklődéssel arányos mértékű energiát –minimálisat– fektetett a nagy megfejtő.
De helyesbítek. Az előző bekezdésben tévesen utaltam arra, hogy a miniszterelnöki teljesítmény iránt csekély az érdeklődés. A valóság ezzel szemben az, hogy igenis nagymértékű kíváncsiságot lehetett tapasztalni, csak annak epicentruma légvonalban kb. 50 kilométerrel távolabb volt, Hatvanpusztán.
Hatvanpusztáról azt kell tudni, hogy pontosan olyan, mint Magyarország. Egy gazdaság, ami nem működik, mintha Nagy Márton igazgatná, pont olyan. Továbbá azt, hogy az uradalom melletti hűbérbirtokok erős hasonlóságot mutatnak az afrikai szavannákkal. Az ok nem az éves csapadékmennyiség visszaesésében keresendő, hanem az élővilág sokszínűségében. Az ingyen szafari, a quaddal terelő juhász, pedig kíváncsi, megtekintéssel provokáló tömegeket vonz.
Persze ismerjük a válaszokat. Nem az enyém. A papáé. Milyen antilop? Nincs is ott olyan, féknyúz! Van, de az a szomszédé. És sokaknak ennyi elég, megnyugvást ad, az nem is a doktorminiszterelnökúré. Hamis a vád, nincs itt semmi látnivaló. Pedig csak elő kellene venni az általános iskolás törikönyvet és fellapozni a feudalizmust taglaló fejezetet. Olvasgatni hűbérbirtokról és hűbéresekről. Persze fejlődés itt is van, változik a világ. Az „én hűbéresem hűbérese…” szabály végén már az van, „De!”.
De vissza a nagyívű beszédhez. Röviden összefoglalva, a fő üzenet, Fidesz vagy halál! Bővebben pedig, háború, háború, háború. Arról is hosszasan értekezett, hogy ő látja a számokat, ott vannak fehéren-feketén, az egész nyugati világ fegyverkezik. És a számok azt mutatják, hogy a világháború esélye növekszik. Ha ismerős ez a „látom a számokat” szófordulat, az nem véletlen. Utoljára tavaly év végén hangzott el, akkor a számok azt mutatták, hogy minden kétségen felül, itt bizony repülőrajt lesz, aztán emelkedés és hat százalékos gazdasági növekedés. Szóval nem kell aggódnunk, a számok miniszterelnöki olvasata és a valóság között nincs ok-okozati összefüggés.
Szóval a repülőrajt a jóslatok ellenére elmaradt, nincs mire büszkélkedni. De hát persze a németek…
Te Jürgen, te Jürgen! Te nem dolgozol rendesen! Azért tartunk mi itt, mert a németek munka helyett is fegyverkeznek. Ez a második világháború óta egy példátlan lépés. És tudjuk mi lesz, ha Németország fegyverkezik. Ő inkább nem mond semmit, de emlékszünk, legutóbb is mi lett a vége.
Persze, emlékszünk, megtanultuk. Ismerjük a sztorit. De azt is tudjuk, hogy normálisan működő országokban a fegyverkezés alapvetően védelmi célokat szolgál. A jól felkészített haderő üzenete az elrettentés, hogy meg se próbáld. Persze volt másképp is, amikor Németország kiterjesztette a szuverenitását a szomszédos országokra, majd megpróbálta Európa egészére. Megállítani pedig csak a háborúpárti szövetségesek tudták, akik fegyveres védekezéssel provokálták a wehrmachtot. Lett is nagy vérontás, ugye. Fideszül nagyjából most ez a kép élhet a fejekben.
A miniszterelnök úr a burkolt riogatás közben csak azt felejti el, hogy a legjobb német barátja, patrióta partnere az az AfD, amelyre az egykori náci párt szellemi örökségeként tekinthetünk. Ellentmondásos ugyan, de nem jobban, mint Dopeman-nel erősíteni a jobboldali kultúrfölényt.
És ha már ellentmondás, mert abból akadt bőven. A legkiemelkedőbb talán az volt, amikor elmagyarázta a nagyérdeműnek a háború okát. A NATO provokálta ki. Pont. Ugyanis már a bővítés lehetőségéről való beszéd is provokálja a medvét. Ez van, ez a realitás, csak a többiek nem értik. Ezt a geopolitikai összefüggést kizárólag ő látja át, mindenki más hülye és háborút akar. Példaként Grúzia 2008-as megtámadását hozta fel. Pont azzal az orosz-grúz háborúval érvelt, amelyért már 2008-ban is a nyugatot hibáztatta. Azt mondta ugyanis, hogy a NATO tagfelvétel lassú. Meg valami olyasmit is, hogy Ukrajnát haladéktalanul fel kell venni a NATO-ba, ha nem akarunk egy háborút a szomszédunkban.
